Labdarugdosgatás

Illatok, ízek, színek, fantázia, tarkaság, duzzadó élet – ezek az első szavak, amik eszembe jutnak Görögországról. És persze az is, hogy ők nyerték meg a 2004-es Európa-bajnokságot – színtelen, egyszerű, unalmas, szürke, masszív antifocival, aminél még egy Wagner-operában vagy egy teuton népszínműben is több az élet, a pezsgés és az eredetiség.

Dunaújvárosban szombaton eltemették a focit, miután a hét éve még Dunaferr néven bajnok csapatnak elfogyott a pénze, a tulajdonosának meg a türelme, hogy szponzorok után rohangásszon. Úgy rémlik, tavaly nyáron a Honvédot már tönkretevő Pini, az olasz hentes is megpróbált beszállni a sztálinvárosi fociba, ezek után csoda, hogy még eddig húzták.

Gyárfás Tamás, jeles magyar médiavállalkozó, laptulajdonos és köztévés-magántévés nagyember – akit olyan médiacápákkal lehetne egy lapon emlegetni, mint Fenyő János, ha szegényt meg nem ölik – összehúzta bozontos szemöldökét vasárnap reggel, a Moldovától elszenvedett 0:3 után. És ha összehúzza, akkor jajj annak, aki vele szemben ül; és aki ezúttal Várhidi Péter volt.

Gera Zoliék elszámolták magukat, de csúnyán. Már a mostani kommunista szombaton szerdai műszakot tartottak – feltételezve, hogy a válogatott is elutasítja a vasútbezárást és a társadalombiztosítás átalakítását, és ezért csatlakozott a szerdai általános sztrájkhoz. Legalábbis az első félidőben, de mondjuk a második félidei játékukban is csak annyi volt az eredetiség és az ötlet, mint egy kedd esti Önök kértékben.

Simonyi Imre és Darvasi László írásai után ezúttal egy náluk talán ismertebb szerző, Lázár Ervin egy remek kis írását citáljuk ide. Aktualitást ne keressenek, senki ne gondolja, hogy éppen azért jutott most az eszembe, mert a csütörtöki sportbulvárlap címlapján Várhidi Péter megígérte, hogy kijutunk az Eb-re.

Moldova egy része (Besszarábia) éppen az első világháború után került Románia fennhatósága alá – szóval a hasonlat nem pontos –, korábban a Moldvai Fejedelemség, majd a moldáv területek másik részét megtartó Oroszország felügyelte. Aztán a második világháború után az egész ment a CCCP-be, ahonnan 1991-ben önállósodott, és már abban az évben lejátszotta az első válogatott meccsét; 4:2-re kikaptak a grúzoktól.

Azóta az Ukrajna és Románia közé ékelt országban cirill helyett latin betűkkel írnak, és a románok vannak többségben, de mégsem akarnak a már EU-tag anyaországhoz csatlakozni: az ország annyira nem nyugatbarát, hogy jelenleg is kommunista kormánya van.

És csodás kis zenei élete is, tanúskodják erről maga dj vasile (köszönet Albert gazdának érte). Íme.

Mit nekünk párizsi békediktátum, édes Erdély, drága Felvidék, csodás Kárpátalja, borongós Vajdaság, bús Bácska, borús Bánát, nem is beszélve a derék Lajtamentéről. Az igazi nemzetvesztés az, ami a fociban történik: nincs is 19 megyénk, csak 8, ha jobban megnézzük.

Mint Bástya elvtárs, szegény. De most komolyan, milyen világot élünk már! Olvasom a sportbulvárlapban, hogy a ZTE szerződést bontott Majoros Árpáddal. A Tigrissel – akik látták korábban a wiw-es adatlapját, azok tudják, miről beszélek –, a ballábas középpályással, a korábbi Fáy utcai istennel, aki Antigua és Barbuda ellen még válogatottban is bemutatkozhatott a legendás Lothar Matthäus idején.

(A kép forrása: wiw.hu)

A válogatott játékosainak nagy része még nem is élt akkor, amikor Magyarországnak legutóbb összejött az, ami most nekik sikerülhet: 6 meccsből 5-öt megnyerni (igaz, akkor 7-ből 6 jött össze, de ez mindegy, ráadásul akár ez is sikerülhet). Még Irapuato előtt, a 100 forint alatti benzinár idején, az elsüllyedt Titanic megtalálásának, Gorbacsov pártfőtitkárrá választásának és az Ócsáig vezető M5-ös átadásának évében kezdődött a nagy sorozat, és éppen a szovjetek elleni 0:6-tal zárult le; legalábbis ha jól böngésztünk az archívumokban. Az utolsó meccs a brazilok elleni parádés 3:0 volt, íme az egyik gólunk:

Néhány hete Solymosi őrült meg a Fradi-Kaposvár kupameccsen (most szombaton meg beintett 3 tizenegyes szegény Diósgyőr ellen, bár mindhárom megadható volt, ez azért tényleg durvának tűnt). Aztán a múlt hétfőn Vad vett el a fehérváriaktól 2 pontot, amikor les miatt nem adta meg a Debrecen elleni szabályos gólt.

Most Arany követte el ugyanezt a hibát a Honvéd-Nyíregyháza meccsen (a különbség csak annyi, hogy a Fehérvár-meccsen senki nem volt lesen, most viszont a gólt szerző Bárányos csapattársa, ha jól emlékszem, Magasföldi, igen). Ráadásul, hogy teljes legyen a kép, Fábián a Debrecen két gólját nem adta meg, a Lúzer FC-hez tehát máris van játékvezetőnk, még tartalék is, már csak csapat kell.

A mindig jólértesült sportbulvárlap szerint a Fradi volt edzője három év után beleunt a várakozásba, hogy megkapja az Üllői útról még neki járó 20 millió forintot, és bírósághoz fordult. A Fradinál még örülhetnek is egyébként, mondhatta volna azt is az ügyvédjének, hogy törje el a lábukat, tőle az sem lenne meglepő.

Az év végén lejár a szövetségi kapitány szerződése, a sportbulvárlap már rá is cuppant a témára: maradjon-e Várhidi Péter a válogatott kispadján, vagy kössenek-e útilaput a talpa alá. A válasz nem kérdés: mennie kell, nincs neki helye a magyar fociközegben, kilóg ő a magyar edzői karból, mint Tatabánya az NB I-ből.

Aki nagyon nem tudja, mit csináljon, és szereti reménytelen időben meglett férfiemberek reménytelen küzdelmét nézegetni, kedden és szerdán nyolc remek kupameccsből válogathat. A sorozat a Borsod megyei rangadóval indul, a Diósgyőr az első meccset 3:1-re megnyerő NB II-es Kazincbarcikát fogadja.

Játékosok, akik még a gombfocicsapatunkba se férnének be, és edző, aki még az Arsenallal is kiesne. Mi is összeállítjuk – elsősorban a meccsközvetítések, másodsorban a tudósítások alapján – a sörfociliga 13. fordulójának válogatottját; természetesen a legbénábbakból (igaz, a Fehérvár-Debrecen meccset majd cak hétfőn játsszák, de a hét másik találkozó is bőséges kínálatot nyújtott a csapat megválasztásához).

Bár a Honvéd csak félóra késéssel kezdte a Vasas elleni meccset – noha a játékosai a pályán voltak –, végül gond nélkül nyert Abraham és Hercegfalvi góljaival; mindkettő előtt Abass adta a gólpasszt. Pedig a Vasas-legenda Mészöly Kálmán már a nyáron érezte, hogy a fekákkal csak a baj lesz – tudják az egyik tévéműsorban azt mondta az afrikai játékosok ideigazolásáról: "épphogy lejöttek a fáról Afrikában, és már hozzák is őket" –, de hiába hadakozott, az afrikai játékosok jöttek, és egyelőre, legalábbis Kispesten, csodát tesznek.

Már csak három forduló van hátra parádés első osztályú bajnokságunk első feléből. Péntek este Vasas-Honvéd meccsel kezdődik, aztán hétfőn a Fehérvár-Debrecennel ér véget a forduló. Ha Nemzeti Sport lennénk, biztos nem tudnánk kihagyni, hogy vajon kinek lesz balszerencsés a 13-as – egyébként persze, hogy a szurkolóknak –, de nem vagyunk, így csak Nostradamus verseskönyvét kaptuk elő a komódból.

Katari bírók vezették az Újpest-Debrecen hibakupa-meccset a hétvégén (rettentő 0:0 volt); mármint az előzőn, de azóta vagy a blog.hu, vagy én nem voltam elérhető. Nem ismerem a katari focibíráskodás színvonalát és hagyományait, nem tudom, nekik volt-e saját Palotaijuk, Puhluk, de ha nincs saját Saskőyjük vagy Solymosijuk, már jó nekik.

Rieb Györgyön kívül aligha lepődik meg bárki is: ismét érvénytelen lett a Fradi tender. Pedig egy sehol fel nem lelhető belga cég és Rieb puszipajtása, az őt már nyáron is cserbenhagyó angolok is jelentkeztek. A klubelnök egy hete még örvendezve beszélt arról, milyen jó, hogy verseny van a Fradiért, aztán jól kiderült, hogy nemhogy két, de még egy érvényes pályázat sem volt.

Az Üllői ingatlan és a focicsapat eladására kiírt pályázaton ketten indultak, egy brit és egy belga-német érdeklődő. Előbbi a legújabb megváltó, McCabe érdekeltsége, Scarborough Ltd. tulajdonában lévő Esplanade Real Estate Kft. Utóbbi viszont méltó tagja lehet annak a klubnak, amelyen egyebek mellett a magyar Celladam és TDZ, a spanyol HI Grupo vagy a hongkongi magyar Neuchatel Ltd. szerepel: a kamu befektetők klubjának.

Egy vidéki író után egy vidéki író – ha már a focink Budapest-központú, legalább a focirodalom ne legyen az. Simonyi Imre novellája után most a Szegeden élő Darvasi László egy remek, még 2005-ben írt, és a Délmagyarországban megjelent tárcáját böngésztem elő. Következzék a Névtelen közép-európai hátvéd beszámolója, és tényleg nem azért épp most, merthogy a szerdai kupameccsen Mátyus János olyan balszerencsés mozdulattal segítette egy kaposvári játékos felugrását.