Labdarugdosgatás

Nem a focisták a leghülyébb szereplői a magyar labdarúgásnak, fedeztem fel örvendezve péntek este nem sokkal hét után. Ekkor már néhány perce tartott a 17. forduló pénteki nyitómeccse, amit az európai értelemben vett nemzetpolitika jegyében immár hagyományosan a Duna tévé közvetít. És ekkor már néhány perce - a meccs első perceiről lemaradtam, hiába, a gyereknek nem lehet megmondani, hogy hét óra, pattanjunk fel a biliről, ami kijött, kijött - próbáltam rájönni, kik játszhatnak egymással. És ekkor tettem a szédületes felfedezést arról, hogy a Duna tévé egyik munkatársának vagy a humorérzéke jár egészen más dimenziókban, mint gondoltam, vagy szimplán idióta.

A képernyő bal felső sarkában helyett ezúttal felső középső sávjában elhelyezett felirat tanulsága szerint ugyanis állati meccset láttam: HAL – RÁK, olvashattam, akárhogy is dörzsöltem a szemem. Nincs a héten forduló, csak valami környezetvédelmi gálameccset játszanak? – kérdezte hites feleségem, amikor válaszoltam kérdésére, hogy kik játszanak. Akár ez is lehetett volna, hiszen mindkét csapat zöldben nyomult, csak az egyik fehérrel is kiegészítette.

Persze felhangosíthattam volna a tévét, hogy elnyomjam a dolgát jól végzett gyerek által hallgatott Helikoffert és Három nyulat és Minimax-dalt, de nem akartam elrontani a szórakozását. Aztán persze megnézhettem volna a Sportban is, vagy a neten, de előbbit nem találtam, utóbbi pedig ismét ugyanazzal járt volna, a gyerek szórakozásának elrontásával. Így jött a szellemi erőpróba, kitalálni, kik játszanak. Szerencsére én tudtam, hogy élvonalbelinek mondott meccset nézek, így - és a színekből - nem volt nehéz kitalálnom, hogy a HAL a HALadás. De komolyan, biztos a körülbelül hatvan órányi munkát jelentő hét okozta fáradtság miatt, már az ujjaimon kellett elkezdenem sorolni a maradék tizenöt csapatot, hogy középtájon rájöjjek a megoldásra: nem a RÁKospalota vásárolta magát vissza az NB I-be a tél leple alatt, miközben alszik a medve és a fociszurker, hanem ez a Kaposvári RÁKóczi nevének rövidítése.

No, innen voltam bajban: eddig legalább ezzel a névsorolvasással elszórakoztattam magam, ezután maradt a meccs. Amin legalább egy szép gólt láttam, a Kaposvár, akarom mondani, a RÁK gólját, pechükre, előtte és utána is szerzett egy-egyet a HAL, így a Duna tévén péntek este legyőzték a RÁK-ot. Egyébként a magyar bajnokság hetedik és tizenkettedik helyezettjének meccsén a gólokat sorrendben Bogdanovic, Sandic és Bogdanovic szerezték, lassan jobbak vagyunk kiöregedett jugoszlávokban, mint egy bécsi fogadóiroda.

Barátom, mióta ismerem, Vasas-szurkoló. Ahogy meséli, még a hatvanas-hetvenes évek fordulóján lett az, no, mondjuk akkoriban talán én is az lettem volna, ha élek. De nem, még a hetvenes évtizedet is a megszületéssel és az azt követő első évek önfeledt szórakozásaival töltöttem, olyasmikkel, mint evés, alvás, hisztizés, szobatisztává válás, ülni, állni, járni, beszélni, majd hallgatni tanulás, aztán még rózsahimlő, bárányhimlő, könyöktörés, csuklótörés. Szóval, ha van tudatom - és az nemcsak a nyolcvanas évek első felében alakul ki, hogy az első töredékes fociemlékem a 82-es, teljes fociemlékem a 84-es vb, illetve Eb legyen -, akkor a hatvanas-hetvenes években valószínűleg én is Vasas-szurkoló lettem volna.

Négygólos vereség Hamburgban, négygólos vereség Isztambulban. A Honvédnak az elmúlt években nem volt szerencséje az európai kupákban: a még létező UEFA-ban a Hamburg elleni hazai döntetlen után szaladtak bele nagy vereségbe 2007-ben. Eltelt két év, ismét döntetlen itthon, ismét négygólos zakó idegenben, csak már a kupát hívját Európának (és ráadásul ligának). A kettőben az is közös emellett, hogy mindkétszer bundagyanúba keveredett a kispesti csapat (mintegy megerősítve, hogy nemcsak meglepő eredménnyel, hanem sima papírformával is lehet nagyot kaszálni a fogadásokon).

Öröm a köbön, hogy immár nemcsak az Újpestről tűnik egyre valószínűbbnek, hogy sáros a bundabotrányban (ha a klub nem is, egy-egy játékosa szinte biztosan), hanem a Kispestről is. A magyar foci egyre méltóbb helyére kerül ezzel, ráadásul a Honvédról az embernek már korábban is lehetett nem egyszer olyan benyomása, hogy nem katona-, hanem szűcscsapat: mindig is erős volt buindában. Emlékezzünk csak arra, amikor a nyolcvanas évek derekán derekas 6:6-ot játszottak a Volánnal, ami mindenkinek jó lett volna, ha nem túlságosan feltűnő eredmény. Aztán akkoriban, egy másik szezon végén a Debrecennel játszottak 1:1-et, ami jó volt arra, hogy a Loki bennmaradjon (igen, akkor még a kispestiek mentek az aranyért, a Loki az életben maradásért, de akkor nem hallottunk még Kósa Lajosról, csak Komora Imréről), a honvédosok meg ettek-ittak-jól mulattak abból a több mint félmillióból, amit kaptak.

Szóval a kispesti öltözőben akár tényleg egy szűcsmester is tevékenykedhetne, ráadásul az utóbbi években a számos légiós bizony szép nemzetközi kapcsolatokat is hozott a klubhoz. A kérdés már csak az: miért éri meg az egész tortúra Hemingway György bácsinak, a kispestiek jótevőjének? Hogy azért? No, arra gondolni sem merünk.

Ha minden igaz, a magyar foci újra felkerült az európai értelemben vett labdarúgás térképére, olyan nagyhatalmak társaságában, mint Ausztria, Svájc, Bosznia-Hercegovina vagy a német oberligák. Merthogy állítólag mi is belekeveredtünk a nagy nemzetközi focimaffia-összeesküvésbe és szerencsejáték-csalásba. Már hallom, amint hamarosan, ha konkrétumok lesznek, megtudjuk a magyar labdarúgás vezérkarától, hogy elvezetett meccsekkel nagy pénzt kaszáló ördögi bűnszövetkezetek ártatlan bábjai voltak egyes megtévedt, gyenge, súlyosan befolyásolható fiatal vagy naiv sportemberek, köztük, akár, akár-akár-akár, de korántsem biztosan, játékvezetők is.

A nemzeti sportújság, minden futballszurker mindennapi betevője, annak is online kiadása azt írja, hogy november 4-én, szerdán 17.30-kor a csudálatos magyar ligakupa csudálatosnak ígérkező fordulójában DVTK-FTC mérkőzés lesz Miskolcon, pardon, Diósgyőrben; a szombati meccsek fényében az időzítés is csudálatos. A DVTK honlapja ugyanezt írja - mármint nem azt, hogy remek az időzítés, hanem hogy szerdán lesz meccs.

A sportlapban viszont azt is írják, és tudjuk ezt is jól, hogy november 4-én, este hétkor egy elmaradt NB I-es meccset pótolnak be, a három U20-as játékosa vébészereplése miatt halasztást kért Győr játszik majd. Történetesen épp a Ferencvárossal, vagy az Üllői úton, vagy valahol. Amely a honlapján  a következő mérkőzésként a Győr ellenit tünteti fel, de azért ezt is elrejtette.

Az egyik időpontot az MLSZ jelölte ki. A másik időpontot is az MLSZ jelölte ki. Zúgjon a kórus, szép volt, fiúk.

Ismerjük persze a Fradi keretét, tudjuk, hogy egy ütőképes csapatot legalább olyan könnyű nekik kiállítani, mint kettőt. De mégis: ezt így hogy, kedves MLSZ? Vagy azt gondolják a szombati meccs után, hogy ha a Fradi szurkolói elutaznak Diósgyőrbe, úgyis elég korán vége lesz annak, hogy még visszaérjenek Pestre?

Európa-bajnoki bronzérmesek sora, Roberto Carlos személyében egy világbajnok, BL- és Copa America-győztes brazil, valamint Aragónes mester és Daniel Güiza személyében két Európa-bajnok a kispadon – ez vár az MTK-ra szerdán este Isztambulban. Tíz sportújságíró kilenc most azt írná, az isztambuli pokolban; még jó, hogy én nem vagyok sportújságíró. Szóval nagy kivégzés elé néz Garami József csapata a szerda esti BL-selejtezőn, amely mellett egyetlen érv szólhat: most már tényleg nem tud rosszabbul játszani, mint az idén eddig lejátszott két tétmeccsén.

A szombati formáját hozta kedden is a Honvéd: a Sturm Graztól otthon elszenvedett 2:1-es vereség után a bajnoki nyitófordulóban a Vasastól is kikaptak, ahogyan Mészölyék két legutóbbi kispesti meccsén, ezen is 1:0-ra nyertek az angyalföldiek. A Honvéd ezzel sorozatban harmadik hazai tétmeccsén bukott. A gólarány 1:5, a támadójátékot jól minősíti, hogy az egyetlen gólt egy szöglet után a védő Szmiljanics szerezte.

Becsületszavamat adom, nem vagyok Kaposvár-szurkoló, sem kaposvári – sőt, ahogy így gyorsan végiggondolom, valószínűleg ez az egyetlen megyeszékhelyünk, ahol még átutazóban sem jártam –, de lassan kezdek előbbi lenni. Az a teljesítmény, amit a Rákóczi nyújt szezonról szezonra, megdöbbentő, de ebben az elkeserítő magyar sörfocirögvalóban jó értelemben. Már tavaly is sokat dicsértem, de most már egyre biztosabb vagyok abban, hogy a csapat edzője, Prukner László, pedig egy igazi Gyurcsok József, egy fantasztikus képességű táltos, akinek még tévéképernyő és emelt díjas telefonszám sem kell ahhoz, hogy csodát tegyen.

Az élvonalbelinek mondott bajnoki labdarugdosgatást azért is szeretem – sok más, arcunkra mosolyt csalogató eleme mellett –, mert 16, magát szakembernek tartó, a magukat szakújságíróknak mondók által is annak nevezett, általában középkorú, joviális úriember hétről hétre elmondhatja azt, hogy mennyire jól felkészített csapata milyen komoly reményekkel vág neki a mérkőzésnek, majd nem sokkal (nagyjából két órával) később azt, hogy a begyakorolt taktikai elemek ellenére miért nem sikerült győzni, milyen egyéni hibák okozták a csapat vesztét, és hogy hiába készült fel a mérkőzésre az ellenfél gyengéiből, a pályán nem sokat látott viszont az edzésen alkalmazott figurákból. Egy-egy irodalmi élmény minden edzői nyilatkozat, mintha az ember Esterházyt olvasna, de komolyan.

Tegnap este, az elődöntőben az olaszoktól elszenvedett 1:0-s vereséggel eldőlt, hogy a magyar U19-es válogatott bronzéremmel térhet haza az Európa-bajnokságról. Onnan, ahová a felnőtt csapat emberemlékezet óta – legalábbis az enyém óta – ki sem jutott. Bár az első két meccsen aratott két győzelem – és a portugálok legyőzését is jelentő előzmények – után titokban legtöbben a döntőbe vártuk őket, ez a magyar foci állapotait ismerve így is bravúros eredmény, azt gondolom. Szóval őszintén: szép volt, fiúk!

„Valóban elköszöntem a klubtól, s a vezetők igen korrektek voltak velem. Sok sikert kívántam az együttesnek, de úgy tűnik, lesz jobb, külföldi lehetőségem” – idézi honlapján nemzetünk remek sportnapilapja, a mi Gézánk mindennapi betevője Bárányos Zsolt júniusi nyilatkozatát a magyar foci egyik leglassabb léptű és gondolkodású játékosának nyíregyházi kalandjáról.

Lélekben vele örültünk, minél messzebb van ő a magyar focitól, annál jobb az annak, ha ugyan lehet még neki jobb. De aztán hopp, mi történt? A San Marinó-i foci valószínűleg nem volt elég vonzó, Liechtensteinben pedig a Megyeri úti alázás után bizonyára megválogatják, honnan igazolnak, így aztán jött a hír: Bárányos Zsolt hétfőn aláírt a Nyíregyházához.

Bizonyára örömmel fogadják majd a jobb híján választott csapatának szurkolói és a játékostársak is. Gratulálunk, Bari.

Ha jól számolom, már csak hármat kell aludni, és az elsőosztályú bohózat újrakezdődik péntek este egy parádésnak ígérkező Kaposvár-MTK meccsel. Tizenhat csapat nagyjából háromszáz labdarugdosgatója feszül egymásnak, hogy férfias, nemes küzdelemben végigkínozzanak minket harminc bajnoki fordulón. Előzetes esélylatolgatás arról, kik lesznek a legkutyaütőbbek, és kik azok, akik legalább magukkal elhitethetik, hogy jövő nyáron érdemes lesz nekivágni a nemzetközi kupák első selejtező körének (nulladik kör még nincs, de ha így folytatjuk, nekünk csinálnak egyet).

A debreceni elektromos műveknél dolgozik valami jó tündér. Tényleg jó, csak lassú, lassabb, mint Juhár Tamás vagy Dragóner Attila a legrosszabb napjain. Vagy egyszerűen csak szadista, mint azok, akik összehozták a vasárnap esti Debrecen-MTK szuperkupadöntőt. Képes volt ugyanis végigvárni a 90 percet, és az azt követő 30 perces hosszabbítást, és csak döntött úgy: ebből elég volt, és csapta le a főkapcsolót a majdnem 2012-es Eb-helyszín Debrecen ódon hangulatú arénájában, ahol nyugodtan leforgathatnák még ma is Minarik Ede kalandjait.

Most aztán tényleg elkezd épülni a jövő sokra hivatott Ferencvárosa. A Sheffield United, majd után az FTC honlapján is megjelent, így most már végképp biztos, hogy a másodosztályú angol klubtól három játékos érkezik a most még másodosztályú magyarhoz. A 22 éves angol James Ahsmore középpályás, őt szerződtette a Fradi – miután kirúgták a Sheffieldtől –, míg két játékos, Ryan Cresswell, a 20 éves angol védő és Liban Abdi, a szomáliai középpályás kölcsönbe érkezik Budapestre.

Eddig száz százalékos magyar teljesítményt hozott a nemzetközi kupaszereplés. Első meccsén a Honvéd a félelmetes hírű, nemzetközi porondon már-már majdnem jegyzett kazah labdarúgás életerős képviselője, az FC Zsetiszu Taldikorgan ellen idegenben nyert 2:1-re, ráadásul úgy, hogy hátrányból tudott fordítani.

Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci – ha nem lőtte volna a visszahúzós gólt a 6:3-as meccsen, ha nem ő lett volna Európa valaha volt legjobb ballábas játékosa, Puskás Öcsi bácsi már ezzel a mondatával is beleírta volna magát az évtizedekig az álamatőrizmus mocsarában tapicskáló magyar foci történetébe. Csak azért, hogy negyven évvel később éppen az ő klubjában, abban a stadionban, amely mellett a gyerekkorát is töltötte, megcáfolják őt, és kiderüljön: a magyar labdarugdosgatásban már az sem elég a sikerhez, ha egy klubnál minden rendben van.

Mert a Honvédnál, ha valami, hát pénz az van. Aztán nagyjából más sincs. Ha a mexikói nyaralójának teraszáról a közeli öbölbe, a krokodilok közé szórná a dollárkötegeket, vagy ingyen adná a bonbont és a pizzát, akkor sem költené el sokkal rosszabbul a pénzét a kispestiek jótevője, Hemi bácsi annál, ahogyan most teszi.

Képzeljük el, hogy az angol válogatott egy szombat este az Európa-bajnok görögökkel játszik barátságos meccset. Majd egy másik szombaton azokkal a horvátokkal, akiktől a közelmúltban fájó vereségeket szenvedett (0-2 Zágrábban, 2-3 Londonban). Mindezt úgy, hogy még folyik a 38 fordulós angol bajnokság, ezért a szövetségi kapitány, Fabio Capello úgy dönt, nem játszatja a bajnoki címért küzdő, első négy helyen álló csapat válogatottjait. Kimaradna a válogatottból – figyelem, teljesség igénye nélküli következik – Terry, Lampard, J. és A. Cole, Rooney, Gerrard, Ferdinand, Walcott (hogy egy angol a franciáktól is említsünk). Szép lenne, mi?

A sörfociliga 19. fordulója a kutyaütők csapatának összeállításához érdekes tanulsággal zárult (vagyis nem zárult még, mert ma este lesz egy MTK-Diósgyőr meccs): az idegenlégiósok egyre nagyobb hányada szépen, magabiztosan felzárkózik a magyar focisták által képviselt szakmai színvonalhoz. Vagyis elfelejtenek focizni, sorozatban hagynak ki száz százalékos gólhelyzetet, nem dolgoznak a pályán, de cserében sokat reklamálnak.

Moldova nélkül a magyar foci irodalom és a Mágus focirodalom-sorozata olyan lenne, mint a mai magyar foci: sótlan, unalmas, szürke. De legalábbis sótlanabb, unalmasabb, szürkébb, mint amilyen. A Lami, a halhatatlan balhátvéd története különösen a szívünkhöz nőtt, egyfelől, mert suhanc gyerekkorunkban talán egy Füles-évkönyvben olvastuk első Moldova-írásként, másfelől meg azért, mert a napnál is világosabban kiderül belőle, hogy a Fradinál még egy szemüveges, kopasz tejellenőr is csinálhat karriert.

Hét meccs, nulla pont, 4:17-es gólarány.

Így kezdte az idei bajnoki szezont a formálisan, a Sopron kizárása miatt tizenötödik, valójában azonban tökutolsó Tatabánya.

Négy meccs, nulla pont, 3:17-es gólarány.

Na jó, ebből csak két bajnoki meccs van, a másik kettő a ligakupa negyeddöntője, de a lényeg: ezt a sorozatot az 1 milliárd forintos költségvetésű, csak most télen csak játékosokra állítólag 260 millió forintot költő – és ősszel remek új bőrszékeket is beszerző – Újpest produkálta. Amely lassan tényleg kívánatosabb ellenfél lesz, mint a kizárt Sopron, mert az ellen csak három góllal javíthatja minden csapat a gólkülönbségét.