A debreceni elektromos műveknél dolgozik valami jó tündér. Tényleg jó, csak lassú, lassabb, mint Juhár Tamás vagy Dragóner Attila a legrosszabb napjain. Vagy egyszerűen csak szadista, mint azok, akik összehozták a vasárnap esti Debrecen-MTK szuperkupadöntőt. Képes volt ugyanis végigvárni a 90 percet, és az azt követő 30 perces hosszabbítást, és csak döntött úgy: ebből elég volt, és csapta le a főkapcsolót a majdnem 2012-es Eb-helyszín Debrecen ódon hangulatú arénájában, ahol nyugodtan leforgathatnák még ma is Minarik Ede kalandjait.
A rövidzárlat azonban már este nyolckor elkezdődött, a közreműködője 22 játékos, plusz cserék, plusz Bede játékvezető voltak. Szerencsére a(z) Eurosport a magyar meccsel egy időben adta a Magyarország-Németország U19-es Eb-meccset – nem is értem, az UEFA miért nem tudta egyeztetni az időpontot az MLSZ-szel, az eszembe sem jut, hogy az MLSZ-nek kellett volna esetleg a magyar foci elmúlt húsz évének eddigi legnagyobb sikerét hozó nemzetközi tornához alkalmazkodnia. Szóval aki nem követte el azt a hibát, hogy a helyszínen akarja megnézni a két, elvileg legjobb magyar csapat meccsét, az legalább láthatott 14 jól játszó magyar focistát is. Még ha nem is játszottak olyan jól, mint az előző meccseken, és még ha vereséget is szenvedtek a fiúk, legalább hajtottak, pontosan passzoltak, ötlet, akarat és tudás egyaránt volt a játékukban.
Ezzel szemben az állítólagos szuperkupadöntőn, amely győztese ugye a magyar labdarugdosgatás legszuperebb csapata, semmi nem volt; ha az egész meccs alatt koromsötét van, akkor sem vesztünk semmit. Leszámítva persze olyan bántó bakikat, amely láttán gyerekkoromban a területi bajnokságban szereplő városi csapatocska meccséről is hazatámolyogtak még a legkitartóbb szurkolók is. Az MTK-s Kulcsár még a hosszabbítás utolsó előtti percében is lőhetett volna gólt, a debreceni Takács Zoltán – egyszeres válogatott, tehetséges, ám Gábor Zsazsánál hisztisebb balbekk, aki a tizenegyespárbajban is hibázott, naná – parádés szöktetése után, de gyengébben találta el a labdát, mint Kokó annak idején Chacónt. A kommentátortól hallottam, hogy Szima Gábor, Fortuna debreceni helytartója és főállású klubtulaj azt nyilatkozta a nyáron, nem lesz nagy játékosmozgás a csapatnál; a fiúk biztos arra értették, hogy a pályán.
Szóval 120 percnyi szenvedés után, amikor eljött volna a tizenegyesek ideje, a jóízlésű, ám szadista debreceni áramtündér úgy döntött, hogy ebből elég, és olyan sötétbe borult a stadion, amilyen sötéten a magyar foci helyzetét láthatja bárki, aki nem ebből él. Igaz, a Loki-pálya némi várakozás után mégis fénybe borult – de bár ne tette volna. A két legjobb, muhaha, magyar csapat játékosai a tizenegyes-rugdosgatás során a negyedik próbálkozásra voltak képesek először kapuba találni, hatból kettőt, végül tízből ötöt lőttek be (az MTK nyert 3:2-re, ha ez számít). Komolyan, ha most adnak egy labdát, a gerincsérv küszöbén, félig bénán szenvedve összehozok egy ilyen sorozatot – egyébként a meccs nagyobb kínzás volt, mint az eddigi összes gyógytornám együtt, de talán egy elektrosokknál is nagyobb –; vagy ha én nem is, az ablak alatti grundon lelkeskedő 8-10 éves srácok bármelyike igen.
Rossz belegondolni, hogy egy hét múlva ezzel a két csapattal, és 14, elvileg még ennél is gyengébbel kezdődik az újabb bajnokság.
