Hét meccs, nulla pont, 4:17-es gólarány.

Így kezdte az idei bajnoki szezont a formálisan, a Sopron kizárása miatt tizenötödik, valójában azonban tökutolsó Tatabánya.

Négy meccs, nulla pont, 3:17-es gólarány.

Na jó, ebből csak két bajnoki meccs van, a másik kettő a ligakupa negyeddöntője, de a lényeg: ezt a sorozatot az 1 milliárd forintos költségvetésű, csak most télen csak játékosokra állítólag 260 millió forintot költő – és ősszel remek új bőrszékeket is beszerző – Újpest produkálta. Amely lassan tényleg kívánatosabb ellenfél lesz, mint a kizárt Sopron, mert az ellen csak három góllal javíthatja minden csapat a gólkülönbségét.

A lila-fehérek vesszőfutásán, a debreceniektől két meccsen kapott 10 gólon, a zalaegerszegi bénázáson, az MTK elleni hazai kudarcon lehetne poénkodni, szorgos hegyiiván-manó módjára elővehetném a Júj, pest szóviccet – vagy mit –, elő lehetne venni az "Urbányi=mínusz 3 gól" képletet, fel lehetne emlegetni, hogy Bicskei Bertalannak egy – igaz, a Vaduztól elszenvedett – vereség is elég volt az újpesti bukáshoz, vagy azt, hogy Mészöly Gézát azért űzték el a kispadról, mert annak idején kétszer egymás után is csak ezüstérmet nyert a csapattal (jó, mindkétszer az utolsó körben bukta el, de akkor is).

Nos, úgy tűnik, Urbányi Istvánnak ettől nem kell tartania. Részben azért, mert úgy tűnik, Urbányi az Újpest örökös tagja, talán ha felkészülési meccsen a Fradi serdülő kettőtől kapnának egy hatost, talán akkor gondolkodnának el a tulajdonosok, hogy bármilyen sármos is, bármennyire is intelligens, ahogyan a Viasaton kéthetente végigvezet minket a BL-menetelés rejtelmein, ővele másképpen nemigen fognak a BL-, de még a bajnoki menetelés közelébe sem érni.

Másfelől már csak azért sem kell tartania, hogy Mészöly Géza sorsára jut, mert arról egyelőre szó sincs, hogy másodikok legyenek (vagyis szó van, meg persze az első helyről is, de szó az a Loki ifitől elszenvedett 1:5 után is volt bőven, például arról, hogy akár meg is nyerhették volna a meccset). Ha így folytatják a nagy menetelést, a hétvégén akár a hetedik helyre is csúszhatnak, hat pontnyira a második, kilencre az első helyezettől (de pontszámban akár utol is érhetik a most ezüstös helyen álló Honvédot, mivel elég szoros a mezőny).

Nem vagyok labdarúgó-szakember, sem szakíró, nem végeztem edzőtanfolyamokat, nincs A, B, C, gamma, delta licenszem, egyszerűen csak bő negyed évszázada járok futballpályákra, nézek meccseket, olvasok elemzéseket és próbálok kiokoskodni valamit abból, amit látok, amit hallok a fociról, most például arról, mi is van a Megyeri úton.

Totális összeomlás – ha röviden akarok fogalmazni, az van. És ennek a központi szereplője Urbányi István, vagy, ha pontosítani akarunk, az Urbányi-Sallói tandem. Mert noha csak a vezetőedzőt szoktuk kipécézni – tény, én is –, a problémák forrása legalább ennyire Sallói István, aki egy emlékezetes izlandi meccsen azért nem tudott gólt lőni, mert kicsit megcsúszott, kicsit meglökték, kicsit elesett - ezt nyilatkozta utólag -, emellett korábban együtt jópofáskodott Urbányival a Viasaton, majd most sportigazgató a Megyeri úton.

Ennek a kettősnek köszönhetően a lila-fehéreknél a szakmai munka valószínűleg valami egészen elképzelhetetlen mélységekbe süllyedt. Gondolok itt egyfelől a játékosigazolásokra. Az Újpest úgy költötte el a télen egy kistelepülés több éves költségvetését, hogy annak semmi látszata nincs (leszámítva persze a bekapott 17 gólt). Nézzük, kik is érkeztek ide a szünetben (lehet, hogy nem lesz teljes a lista, ha bárki is kimaradt, elnézést, de az arányokat ez a névsor is jól érzékelteti): Hajdú Norbert, Takács Marcell, Ivan Dudics, Moldovan Tibor, Vituska István, Christian Ebala, Mario Bozsics, Györök Tamás, Szalma Pál, Juhár Tamás. Ez a negyedmilliárdos gárda. Hogy Horn Gábor szóljon belőlem, "kemény csapat".

Istenem, nem is tudom, mi a nagyobb baj: az, hogy egyesekről tudjuk, kik és mire képesek, vagy az, hogy egyesekről soha nem is hallottunk. Nyolc név, közülük hárman a harmatgyenge Tatabányától; nyolc név, akikről egy magát bajnokesélyesnek tartó csapat azt gondolja, hogy erősítést jelentenek a számára. Azt hiszem, ez már sokat elárul a megalapozott szakmai munkáról.

Persze egy összevásárolt kerettel is lehet csodát tenni; sőt, ha az ember történetesen jó játékosokat vett volna, akkor nem is lenne szükség nagy csodára. De alapos szakmai munkával még a kutyaütőkből is összehozható egy tisztességgel szereplő társaság; nem emlékszem, talán a 2006/2007-es szezon őszén, az akkor még igencsak szegény, Pini terheit nyögő Honvéddal, csupa szinte ismeretlen játékossal, egy féig ifistákból álló kerettel Aldo Dolcetti összehozott egy őszi ötödik helyet, és a kupában is bejutottak talán a négy közé. De gondoljunk csak a mai mezőnyből a Kaposvárra, ahol szintén nincsenek sztráok – még magyar szinten annak gondoltak sem –, aztán mégis ott vannak az élbolyban, nagyrészt Prukner László következetes és alapos szakmai munkájának köszönhetően.

Másfelől persze arra is láttunk példát, hogy hiába a sok pénz, hiába a nagybevásárlás a megváltónak gondolt játékosokból, ha nincs, aki csapatot csináljon belőlük. A Chelsea Abramovics megérkezése után még két évig szenvedett, és egyelőre hiába öli a magyar Abramovics, Hemingway bátyó a Honvédba a pénzt, egyelőre a kispestiek játéka is kínosan gyenge. Részben ebbe a sorba illeszthető bele az Újpest, bár azzal a korábban már jelzett különbséggel, hogy itt ész nélkül igazoltak (vagy ha alaposan megtervezetten, az még nagyobb baj), és ráadásul a szakember is hiányzik, aki csapatot csináljon a tizenvalahány játékosból.

Arról már nem is beszélve, hogy a pályára küldött tizenegynek – a ZTE- és az MTK-meccs tapasztalatai alapján – mintha nem tartottak volna taktikai értekezletet, eligazítást vagy mittudoménmit a meccs előtt. Mintha egy amerikai gimnáziumi fogyitábor derék ifjait látnám a megszakított fánkzabálások közben: ötlettelen és céltalan szaladgálás a nagy zöld gyepen, ahol a hülye mezszín miatt még eltűnni sem lehet a vizslató, kritikus szemek előtt. A játékosok néha mintha megrettennének a labdától, a legtöbbször láthatóan elképzelésük sincs arról, hogy az alatt a nem túl hosszú idő alatt, amikor már megszerezték, és még nem vesztették el, mit csináljanak vele.

Mindez – rossz igazolások, gyenge játékosok, gyenge szakvezetés – persze még nem magyarázza a nagyon-nagyon sok kapott gólt. Mert a korábban említett példákban szereplő Chelseat nem tömték ki, a Honvéd nyomorultul játszik, de mégis ott van az élvonalban, és négy gólt csak két bajnokin kapott (igaz, egyszer épp az Újpesttől). Szóval van itt még valami, és ez a valami valószínűleg egy nagyon súlyos mentális szétesettség.

Egyfelől a játékosok közötti összetartásnak valószínűleg nyomai sincsenek. Nem tudom, milyen a hangulat az öltözőben, de a közösségi szellemnek valószínűleg nyoma sincs. Tudjuk, az újpesti hokisok között volt már edzésen bunyó, nem is egyszer; nem lepődnék meg, ha lett volna, vagy hamarosan lenne a focisták között is (egyébként ha már hokisok: úgy látszik, a sok pénz hangzatos kijelentésekkel való, eredménytelen elköltése nemcsak a focicsapatra igaz: a hokisok bajnoki és kupagyőzelemre készülnek évek óta, a kupában az elődöntőig jutottak idén, a bajnokságban ötödikek lettek).

Másfelől mintha a klub vezetése sem tenne semmit, hogy mentálisan összerázza a gárdát. Egyfelől: az egymásra mutogatás már megindult, a pepsifoci.hu-n Sallói már azt mondta, Urbányi jelenti a gondot Újpesten.

Másfelől: a ligakupa első meccsén az Újpest "nagy" csapata kapott egy ötöst a Debrecen ifijeitől; otthon. Erre az elmés klubvezetés mit tett: a visszavágóra az ificsapatot küldte el a debreceniekhez, mert "úgysem volt esély a továbbjutásra". Nos, hazai közönség előtt a néhány felnőttel feltuningolt debreceni ifisták még nyomtak egy ötöst a liláknak – jó, négyet ebből az abszolút felnőtt Bogdanovics jegyzett –, úgyhogy most feltehetően az ifisták lelkét is sikerült rendbe tenni.

Úgy tűnik, a Megyeri úton hiába van tele a buksza, totális a szakmai csőd – csak mellékesen: az élvonalbeli csapatok NB III-ban induló B-csapatai közül az újpestiek nyújtották eddig a leggyengébb teljesítményt, a 16 csapatos Mátra csoportban a 14. helyen állnak, míg például ugyanott az MTK B a 2., az Alföldban a Honvéd B a 3., a Bakonyt a ZTE B vezeti a Győr B előtt –, ami, ha nem kezelik a helyzetet, hamarosan súlyos válsággá érhet. Ráadásul a csapat a hétvégén az 5. helyen álló Kaposvárhoz megy, aztán a most még második Honvédot fogadja, vagyis két olyan meccs vár rájuk, amelytől nemigen remélhető, hogy elkezdenek kilábalni a válságból.