Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci – ha nem lőtte volna a visszahúzós gólt a 6:3-as meccsen, ha nem ő lett volna Európa valaha volt legjobb ballábas játékosa, Puskás Öcsi bácsi már ezzel a mondatával is beleírta volna magát az évtizedekig az álamatőrizmus mocsarában tapicskáló magyar foci történetébe. Csak azért, hogy negyven évvel később éppen az ő klubjában, abban a stadionban, amely mellett a gyerekkorát is töltötte, megcáfolják őt, és kiderüljön: a magyar labdarugdosgatásban már az sem elég a sikerhez, ha egy klubnál minden rendben van.

Mert a Honvédnál, ha valami, hát pénz az van. Aztán nagyjából más sincs. Ha a mexikói nyaralójának teraszáról a közeli öbölbe, a krokodilok közé szórná a dollárkötegeket, vagy ingyen adná a bonbont és a pizzát, akkor sem költené el sokkal rosszabbul a pénzét a kispestiek jótevője, Hemi bácsi annál, ahogyan most teszi.

A Honvéd a focitavasz legrosszabb teljesítményét produkálta: bár 13 pontjával a 13. helyet szerezte meg, ki végzett mögötte? A 12 pontos újonc, az MTK akadémiájának gyakorlóterepét jelentő Siófok, valamint az a Tatabánya, amelynek az NB I-es szereplése csak azért volt kínosabb a Sopronénál, mert utóbbit már a télen kizárták, így csak adminisztratíve kapott ki, míg előbbinek végig kellett kínlódnia 14-szer 90 percet.

Persze ha már kínlódás, akkor azért ebben, pontok ide, eredmények oda, bőven a Honvéd a tavasz bajnoka. A bajnokságban a kizárt Sopronon kívül csak a Tatabányát és a Paksot tudták megverni, március 15-e és június 1-je között összesen 2 pontot tudtak szerezni (a koronát a tavaszra a kupadöntő első meccse tette fel). Azt hiszem, néhány kispesti kocsmában gond nélkül össze lehetett volna verbuválni 11 olyan lelkes Honvéd-drukkert, akik ugyanezt a teljesítményt hozták volna.

Az okokról kívülállóként keveset tudunk. Ami biztos: a klub háttere rendezett. Hemingway György rendbetette az infrastruktúrát, adott pénzt igazolásokra, nem hallottuk, hogy gond lenne a fizetésekkel, megszerezte az ingatlant, az akadémistái listavezetők az U16-os bajnokságban. Sztáredzőjük volt a debreceni hős Supka személyében, tavaly kupát nyertek, az őszt az MTK-tól csak 4 ponttal lemaradva zárták a második helyen.

Tavaszra minden megváltozott rejtélyes okok miatt. A szurkolók a kezdetektől nem fogadták jó szívvel Hemingway György akcióit, a klubtulajdonos és klubvezetés viszonyát a stadion megtisztításának kísérlete (nézők kitiltása), valamint Vincze Gábor leigazolása rontotta meg. Az igazi romlás, rothadás azonban valahol belül kezdődött el, és erről az erjedésről keveset tudni.

Arra már Supka márciusi, áprilisi nyilatkozatai utaltak, hogy a csapat irányítása kicsúszott a kezéből. A lelátói pletykák a játékosokon belüli klikkekről beszéltek; egyesek arról, hogy rossz a viszony a "magyarok" és az újonnan jött afrikai játékosok között, mások arról, hogy néhány idősebb játékos vezetésével megpróbálják kifúrni, ellehetetleníteni – ahogyan annak idején Dolcettit – Supkát is. A pályán ebből annyi jött le, hogy olyan meghatározónak gondolt játékosok, mint Bárányos, Pomper, Hercegfalvi, bőven az egyébként sem túlságosan jó képességeik alatt játszottak.

Tavasszal az is kiderült, hogy elhibázott volt a téli átigazolási politika. Filó leszerződtetése még csak-csak érthető, de Zsolnai, vagy az afrikai légió néhány tagja olyan teljesítményt nyújtott, ami még anno az NB I/B-s Kispestben is csúfos lett volna. A csapat taktikailag sem volt ott a pályán, tavasszal bebizonyosodott, hogy Urbányi menesztése után egyértelműen Supka a jelenlegi élvonal leggyengébb edzője (ne felejtsük, ő a debreceni sikerek előtt csúnyán leszerepelt a Békéscsaba kispadján).

Mindeközben a lelátón, a szurkolók között olyan hangok is megjelentek, hogy Hemingwaynek csak az ingatlan kellett, és az, hogy legyen egy jó nevű klubja, amire nem kell sokat költenie, de jól eladhatóvá teszi a majdani akadémiájáról kikerülő játékosokat. "Ha elmész Madridba, és azt mondod, Honvéd, Puskás, akkor jobban eladható egy fiatal, mintha azt, hogy Felcsút és Orbán Viktor" – idézte egy állítólagos klubvezető állítólagos mondását egy szurkoló. És ha ezt a véleményt a klub bármely alkalmazottja nyilvánosan aligha vállalná vagy hangoztatná is, Kispesten általában igaznak gondolják.

A szezont a Debrecen elleni kupadöntő tetőzte be; pontosabban annak előzményei. Supka, mint süllyedő hajóról a dicstelen kapitány, a kupadöntő előtt távozott, az addig úgy-ahogy, repedezve fenntartott tákolmány egy csúfos 0:7-es eredménnyel omlott össze. Azt az eredményt a kispesti drukkerek közül valószínűleg senki nem érti, és nem is tudja feldolgozni; ezután már-már hízelgő, hogy a visszavágót csak 2:1-re vesztették el.

A Honvéd, kis túlzással, és szigorúan szakmai szempontból, most ott tart, ahol Hemingway György érkezésekor tartott. Nincs szakvezetője (Dajka, Sisa, Tornyi, Csank neveit már hallani, hát, ez sem egy ütős névsor), morálisan szétesett a társaság, a még el nem küldött játékosok (ne feledjük, Bárányos, Pomper, Borel, Adewunmi, Esad és Berdó már nincs a csapatnál, Koóst kölcsönadták) egy része (ha minket kérdeznek, Abass, Zsolnai, Vincze, Hercegfalvi) még retteghet, marad-e, pedig a keret már így is csak 20 tagú (benne az újonnan igazolt Rabóczkival és a Kecskemétről visszatérő utánpótlásválogatott Debrecenivel).

Mindezt úgy, hogy a csapat június 22-én megkezdi a szereplését az Intertotó Kupában, Kazahsztánban, a kínai határ közelében lévő festői Taldikorgan városában, az FC Zsetiszu ellen. Csak bízni lehet abban, hogy ha máshol nem, a több ezer kilométeres út során összeszednek egy-két masszív orosz vagy kaukázusi legényt a védelembe. Rosszabb már úgysem nem lehet.