Az előzékeny, a tavalyi, meg nem szerzett bajnoki címmel járó feljutást a Fradinak ajándékozó Orbán és a robbanékony Urbán Felcsútja a most-mindjárt-befektetnek-belém-Fradi ellen tényleg a nagy magyar meccset játszotta. Olyan volt az egész, mint a nagy magyar valóság: fantáziátla, unalmas, szürke, színvonaltalan, lehangoló, közönybe fulladó. A Fradinak a szürke mezében kellett volna játszania, hogy még stílusosabb legyen a dolog. De legalább Flórián javított: a legutóbbi csapata 8 góllal kapott ki a Fraditól, a mostani csak 1-gyel.

A tavalyi tévéostromban is elhíresült edző ugyanis legutóbb 9:1-es vereséget szenvedett az FTC-től. Igaz, akkor nem Orbán Viktor, hanem Árpa Attila volt a főnöke, és nem a felcsútiak, hanem a Lúzer FC csapatát irányította. Ahhoz képest az 1:9 nem is volt megalázó; ez a 0:1 sokkal kínosabb. Bár, ahogy a Felcsútot elnéztem, ez is eléggé lúzer csapatnak tűnt.

Ha hagynám, hogy Bolgárúr elvegye a billentyűzetemet, már azt olvasnák itt: Orbán két választás után újabb sorsdöntő vereséget szenvedett; azután, hogy megbukott miniszterelnökként, majd pártelnökként, most megbukott klubelnökként. De nem is csoda ez, nem számíthat másra, aki a közfeladatot ellátó köztévét csőcselékkel együtt megostromló állítólag sportemberre bízza a csapatát.

A kuruc.info betűvetői ugyanakkor azt próbálnák idepötyögni, hogy ahogy a választáson és 2002 óta sorozatban, a Zsidesz elnöke most is úgy csinált, mintha győzni akarna, de valójában előre feladta a dolgot. Még meg is idéznék az Indexnek adott nyilatkozatát, miszerint "ha a Felcsút nyert volna, akkor az lett volna a helyes, ha a lehetőséget átadjuk a Fradinak". Igaz, ezt a tavalyi NB II-ről mondta, de aki egyszer előzékeny, az máskor is az marad, írnák, és persze közzétennék Orbán, valamint az összes felcsúti és ferencvárosi játékos telefonszámát, címét és kedvenc kocsmáját.

A Nemzeti Sport Hegyi Ivánjának, Sinkovics Gábornak is illő lenne szót kapnia azután, hogy Urbán Flóri a meccs előtt azt mondta: Sinkovics félóráig győzködte a meccs előtti napon, hogy húzza le a Fradit, majd amikor meg nem tette ezt, kiforgatták a szavait. Nos, itt valakinek gyorsan el kell húznia a nagy büdös semmibe: ha erről is hazudott, akkor Urbánnak – ha nem volt még elég a tévéostrom –, ha viszont igazat mondott, akkor Sinkovicsnak.

De hagyjuk most a politikai mellékzöngéket, és a morálfilozófiát, nézzük, milyen tanulságai voltak a meccsnek:
1. A magyar foci extrahülyéi azok a Fradi-szurkolók, akik hétről hétre fikázzák a fórumokban a Lipcsein kívül egyetlen valamire való játékosukat, a már, ha jól számolom, 5 gólnál tartó Ndjodót. Jól van, tudom én, kedves kis zsebmészölyök, hogy Afrikából jött, ráadásul Kispesten keresztül (még most is csak kölcsönben van), de akkor is: mi lenne a Fradival nélküle, és helyette mondjuk a zseniális Jovánczaival (ha nem lenn sérült)?
2. Még extrahülyébbek azok a Frad-szurkolók, akik azon sírnak, hogy nem engedik be őket a csapatuk meccsére. Erre? Hát örüljenek, hogy nem kell végignézniük.
3. Vége a nagy Nyugat-mítosznak: lehet, hogy az NB II. Nyugati csoportjában több olyan csapat van, amelynek fontosabb az NB I., mint a Keletiben, de ahol ez a Felcsút a 3. tud lenni, döntetlent játszva az első Haladással – hát szóval onnan senki nem érdemelné meg a feljutást. Ilyen teljesítményt a Szolnok, a Makó, az Orosháza, de talán még a Vác is játszva össze tud hozni.
4. Hosszabb távon van némi igazság a fociban: amit a Felcsút az Újpest ellen kapott a bírótól, azt most elvették tőlük. Bár kirívó hibát nem követett el Kassai, a mezőnybeli ítéletek, és a lesek inkább a zöld-fehéreknek kedveztek.
5. Rögzített helyzetekből nemcsak a Chelseanek, Liverpoolnak, Milannak illik biztosra mennie; ha már focizni nem tudunk, erőnlétünk nincs, technikai tudásunk pláne, akkor legalább arról legyen elképzelésünk, hogy mit csinálunk egy szöglet után. A Felcsút nyolcszor került ilyen helyzetbe, egyetlen esetre sem emlékszem, amely nyomán a kaput veszélyeztette volna.
6. Aki szerint Vasas Zoltán erősítést jelent a Fradinak, annak felajánlom szerény személyem szolgálatait is. Némi fix ígéretéért (havi félmilla fölött, ha csak kispadozok, pontpénz..., na az a Fradinál inkább nem, percpénz, ha játszom is) bármikor hajlandó vagyok kinevettetni magam, és ellene, illetve Dragóner ellen még egy sprintet is bevállalok.
7. Csank János Fradija, némi szerencsével még kupadöntős is lehet: a bűnrossz Paks és most a szerencsétlen Felcsút ellen tovább botladozott, és most olyan ellenfelei is lehetnek, mint a Szekszárd, a Putnok vagy a Kazincbarcika, de itt van még a Diósgyőr és a Kaposvölgye is. A Magyar Kupa ugyanis talán még annyira sem érdekli az NB I-es csapatokat, mint a Ligakupa: a 16-ból már csak 9-en vannak versenyben.