Műsorkínálatuk gondos összeállításával megkönnyítették a tévécsatornák, hogy megnevezzem az aktuális Kutyaütők FC-be delegált 11 játékost. Három olyan meccset adtak, amelyek négy csapata akár két lúzerválogatottat is kiadna.

A derékhadat ezúttal az Urbányi István vezette Újpest (egymilliáros költségvetés, bajnoki álmok, miközben az edzőnek talán ideje lenne elgondolkodni azon, ne váltson-e sportágat), a Honvéd (szintén rendezett anyagi háttér, szintén bajnoki álmok) és a Fehérvár (szintén biztos anyagiak és egy szép jövő reménye) játékosai adják. Az, ahogy mondani szokták, pillanatnyi forma tükrében ez nem meglepő: az utóbbi két fordulót a lilák pont nélkül 1:7-tel abszolválták, a másik két csapat gólt sem lőtt (igaz, a Honvédnak jóváírták a kizárt Sopron elleni 3:0-s győzelmet).

Szóval a labdagyilkosok ezúttal az élbolyból érkeztek, gondot csak, ahogy lenni szokott, a bőség zavara – főként a csatársorban – és a kapus kiválasztása okozott. A Debrecen-Siófok meccset nem hagytam ki a válogatásnál, de nem láttam olyan játékost, aki szembetűnően béna lett volna.

Íme az ezúttal nem a hagyományos, 4-4-2-es, hanem a sok béna csatár miatt 4-3-3-as felállásában szereplő csapat (cseréket ezúttal nem neveztem, az osztályzatok a Nemzeti Sport 10-es származnak):

Kapus
Szántai Levente (REAC, 4) – fáj a szívem miatta, de a 82. percben még 2:0-s előnyben lévő csapata nagyrészt az ő közreműködésével veszített két pontot. Az első gólnál még csak megpattant a lábán a labda, de a másodiknál a keze és a lába között gurult a kapuba.

Védelem
Böjte Attila (UTE, 5) – az első félidőben az MTK támadásait pontos passzaival hatékonyabban szervezte, mint Kanta, Hrepka vagy bárki a vendégek közül. Újpesti védőként persze jobb lett volna, ha többször találja meg a lilákat, mint a fehéreket, de istenem, Zsidai vagy Kulcsár ellen csak a legjobbak képesek tartósan jól játszani.
Juhár Tamás (UTE, 5) – az újpestiek 16-osa néha olyan bántóan üres volt – nemcsak az első gól, de a kapuléc és az ollózás előtt is –, hogy sokáig nem is hittem el, Juhár játszik. Aztán rájöttem, épp ez a bizonyítéka annak, hogy ő pályán van.
Horváth Gábor (Fehérvár, 4) – az 52. percben, háttal a pályának, összerogyott a saját tizenhatosánál, így a kispesti Abraham a kapuig gyalogolhatott volna a labdával. Nem tette, így Horváth megúszta, hogy két pontot írjunk a számlájára. Többet nem hallottunk róla a meccsen, aligha véletlenül.
Sadjo Haman (UTE, 4) – valószínűleg arra gondolt a harmadik MTK-gól előtt, hogy ha nagyon-nagyon-nagyon erősen belebikázza a labdát a tőle öt méterre álló Kantába, akkor egyfelől méltó bosszú lesz annak korábbi, 11-esből lőtt góljáért, másfelől Kantának úgyis fájni fog annyira, hogy nem lesz ereje támadást indítani. Pechjére volt, ezzel lett 3:1 a kék-fehéreknek.

Középpálya
Abass (Honvéd, 4) – sokáig fel sem tűnt, hogy Abraham és Genito között ő is a pályán van. Nem ez a helye, ez látszott a játékán. Vagyis csak látszott volna, ha játsztt volna.
Bárányos Zsolt (Honvéd, 5) – Supka Attila láthatóan azt szeretné, ha ő lenne a kispestiek esze. Dicséretes, hogy talán már ő sem gondolja komolyan, hogy futnia kellene, de sajnos a játékszervezés sem neki való. Egy-két pontos indítás nem elég a bajnoki címhez, pláne, ha sok-sok pontatlannal keveredik.
Sasa Radulovics (UTE, 4) – akárcsak Bárányosnak, neki sem sikerült megszerveznie a csapatát. Viszont cserében kevés pontos indítást sem láttunk tőle, és a védekezésben a Juhár pályán létével keletkezett űrt sem tudta, talán nem is akarta betölteni.

Támadók
Urbán Gábor (MTK, 4) – a jegyzőkönyv szerint 55 percig volt pályán, szerintem 1 percet sem játszott. Ha jól számoltam, egyetlen egyszer lőtt kapura, de az a kísérlete éppen csak elgurult Balajcza kezébe.
Sitku Illés (Fehérvár, 5) – nem tudom, a sportlap mire adott neki ötöst, nemhogy gólhelyzetére nem emlékszem, de még olyan kísérletére sem, ami után egy pici verejtékcseppecske megjelenhetett volna a Honvéd-kapus homlokán vagy hónaljában.
Abraham (Honvéd, 4) – Horváth Gábor jellemzéséből kiderült, mit keres itt. A meccsen nyújtott játékából nem, mit keres a Honvédnál.

Edző
Urbányi István (UTE) – a derék, lelkes és magabiztos mestert lassan odabetonozhatjuk a Lúzer FC kispadjára. A csapata az elmúlt három meccsét, mint arról már megemlékeztünk, 3:12-es gólaránnyal tárt, focimenedzser-játékokban emiatt már igencsak lázadoznak a tulajdonosok. Neki szerencséje van, de úgy érzem, sikerrel kecsegtető edzőmeccset játszhatnék vele Hattrickban.