Az előzetesen legnehezebbnek gondolt ellenfelek közül mindenkit sikerült elkerülni, de nem kaptunk meg senkit a legkönnyebbek közül sem. A mai sorsolás után kiderült, hogy nincs kvalifikáció magyar-máltai meccs nélkül. Továbbá, mint négy éve, ismét megkaptuk a svédeket, 1999 után újra a portugálokat, 1983 után újra a dánokat. Valamint itt vannak az albánok, akik visszavághatnak a legutóbbi meccsen elszenvedett 12:0-s vereségért – igaz, az a meccs 57 éve volt.

Ha nagyon bejön a fiatalítás, és tényleg jó úton halad a válogatott, akkor meglehet a negyedik hely. Ha csoda történik, akkor a harmadik is; nem mintha ez fontos lenne, a második helyről sem jutnánk biztosan tovább. Egyébként az ötödik elkerüléséért kell küzdeni Albániával. És a magyarok istene most cserbenhagyott minket: a 2. csoportban a görögök, Izrael és Svájc lettek volna az ellenfelek – ott talán tényleg lehetne reménykedni a harmadik helyben, ahogyan az 5. csoportban, a spanyol, török, belga, örmény és észt csapatok ellen is. A második hely persze mindenhol illúzió lenne.

Persze nem Kisteleki szerint. Az MLSZ-elnök azt mondta, a válogatott számára elérhető a második hely, de legalábbis versenyben kell lennünk érte. Hát, versenyben, abban leszünk. Ha Albánia ellen itthon kezdünk és Málta ellen, szintén itthon folytatjuk, akár két fordulón keresztül is. Várhidi szerint az is növelheti az esélyeinket, hogy egyik ellenfelünk sem sztárcsapat. No, még szerencse, hogy nem a Reallal, Manchesterrel vagy AC Milannal sorsoltak minket össze, muhaha.

Emlékszem egyébként, gyerekkoromban még azon izgultunk, hogy az akkor még 24 csapatos vébédöntőben kikkel sorsolnak minket össze, '86-ban például latolgattuk az esélyeket, hogy a franciákkal vagy a szovjetekkel megyünk-e tovább a 16 közé, muhaha. De hol van az már: most örültünk, hogy Moldovát biztosan megússzuk, és azon izgultunk, hogy a 2010-es vébé selejtezőcsoportjában a belgákkal vagy a szerbekkel kerülünk-e össze. Előbbiek alapból verhető ellenfélnek tűntek, és ki tudja: mire oda kerülünk, hogy játsszunk velük, talán már nem is lesz ilyen ország.

A mostani sorsoláson azonban nem volt ilyen kegyes hozzánk a sors. Az első kalapból a portugálokat kaptuk meg – legutóbb a 2000-es Eb selejtezőin játszottak velünk, 1998. szeptemberében Budapesten vertek minket 3:1-re, a visszavágón, 1999. októberében Lisszabonban 3:0-ra. Azt megelőzően, 1983-ban játszottunk velük egy 0:0-t, és még soha nem is vertük meg őket. Azt hiszem, nem is most szakad meg ez a fránya sorozat, amely már 1938-ban egy csúnya 0:4-gyel kezdődött.

Itt van viszont egy videó a portugál fociról, érdemes megnézni, milyen egy európai értelemben vett nem sztárcsapat:

A svédek is jó ismerőseink – vagyis annyira nem is jók. Megkaptuk őket és aztán tőlük a 2006-os vébé selejtezőin, idegenben 3:0-ra, itthon 1:0-ra kaptunk ki. Előtte az Euro2004 selejtezőin is játszottak velünk, idegenben 1:1-et értünk el, itthon kikaptunk 2:1-re.<>

A svédeket legutóbb 1995-ben tudtuk megverni 1:0-ra (az is Eb-selejtező volt, az odavágón 2:0-ra kikaptunk). Itt egy Ibrahimovic-gól emlékeztet, milyen rossz is az európai migráció, fentebb egy Lisztes-találat, hogy mi is vagyunk valakik:

Málta szintén régi, és szintén nem jó ismerős. A mostani Eb- és a 2006-os vébé selejtezőjében is játszottunk ellenük. Legutóbb idén októberben 2:0-ra vertük őket, előtte Máltán kikaptunk 2:1-re, az után a meccs után kellett mennie a Bozsik-Détári kettősnek a válogatott éléről. A vébéselejtezőkön 2005. szeptember 9-én játszottunk, az is vébéselejtezőn 4:0-ra, előtte 2004. novemberében idegenben 2:0-ra nyertünk.

Igazán új élményeket jelent viszont Dánia és Albánia. A dánokkal legutóbb 1994-ben játszottunk egy barátságos meccset, barátságosan 3:1-re vertek minket Koppenhágában. Azt megelőzően, szintén barátságos meccsen 2:2 volt Budapesten, még 1988-ban; előtte Eb-selejtezőn 1983-ban játszottunk kétszer, idegenben 3:1-re kikaptunk, itthon 1:0-ra nyertünk (az Eb-re viszont ők jutottak ki, és az elődöntőig meneteltek, ahol a spanyoloktól 11-esekkel kaptak ki).

Albániára könnyes szemű nosztalgiával emlékezhetünk: 1950-ben 12:0-ra vertük őket, ez volt a magyar foci legnagyobb győzelme (ugyancsak 12:0-ra vertük 1912-ben az oroszokat és 13:1-re 1926-ban a franciákat). Azóta nem is játszottunk velük – előtte, 1948-ban viszont Tiranában összehoztak ellenünk egy 0:0-t –, most viszont aligha lesz 12 gólos magyar győzelem; a görögöket például három éve 2:1-re verték, így:

Már csak azért sem, mert az albánok az ötödik kalap második helyén voltak; csupán két helynyire attól, hogy velünk azonos beosztásból várják a sorsolást. A portugálok az első kalap hatodik helyén voltak, a svédek a második kalap utolsó előttijén, a dánok a harmadik kalap negyedik helyén. Szóval a sorsolásunk átlagosan lett nehéz.

Az albánok a most véget ért Eb-selejtezőkön csoportjukban 7 csapatból az 5. helyen zártak Szlovénia és Luxemburg előtt, a dánok a 4. helyen végeztek az észak-írek, a spanyolok és a 2. helyen továbbjutó svédek mögött, Málta az egyetlen csapat volt, amelyet meg tudtunk előzni, a portugálok szintén a második helyen jutottak tovább a lengyelek mögött.

Két éve azon örvendeztünk, hogy olyan csoportba kerültünk, amelyből senki nem volt vébérésztvevő 2006-ban. Most olyanba, amelyből ketten is ott lesznek az Eb-n – persze most legjobb esetben is lett volna egy ilyen, hiszen az első kalapban csak ilyen csapatok voltak –, de ez nem jelent semmit. A korábbi nagyon könnyű csoportokban rendre utolsó előtti helyen végeztünk – nemcsak most, de erről már írtam –, így most akár egy siker is összejöhet.

Mondjuk egy negyedik hely.