A játékvezető, aki a focipályán élet és halál – és ami ennél is fontosabb, győzelem és diadal – ura, maga is csak gyarló ember. Annyira gyarló, hogy még himnusza is van (és csal és tipmixel, csempészik, de ez most mindegy). A himnusz borzasztó, de mégis csak himnusz. És mindemellett feltehetően jól szólna Saskőy spori bírósági tárgyalásán, már csak azért is, mert így kezdődik: "Isten segítsd meg őt, a játékvezetőt".
A csodálatos műalkotás – a szöveget Pecze István kanyarította, a zene Szakszon Csabát minősíti – a világ legrosszabb himnuszai verseny középdöntőse lehetne, de komolyan. Rosszabb, mint az MKB céges himnusza, és borzalmasabb, mint a Rébusz iskolaszövetkezeté. Egyszerűen olyan bűnrossz, mint maga a magyar játékvezetői kar.
És akit még ez sem rettentett el, tessék, olvasson, hallgasson.
Isten segítsd meg őt, a játékvezetőt.
Ki játéktérre bátran kiáll,
De észrevétlen s nem hátrál.
Dönt, ha kell, és óvva vigyáz.
Fő ereje szerénysége.
Elismert és tekintélyes.
S bármit tesz vagy ítél,
Hatalmával vissza nem él.
Befolyásolni nem lehet,
Egy útja van, a becsület.
Küzdelmekben edződve,
Tisztességét megőrizve.
Kardél helyett sípja zeng,
Fegyelemre az serkent.
S csak egy lehet a jelszava:
Légy mindig a helyzet ura!
És hogy az élmény igazi legyen, a nagy mű természetesen meghallgatható, íme: