A hétvégén lejátszották a tizedik fordulót sörfociligában. A csapatok már találkoztak ellenfeleik kétharmadával, vagyis lejátszották az idei meccseik egyharmadát, ilyenkor általában már nagyjából kirajzolódnak bizonyos tendenciák. Általában – a mi kis sörfocinkban viszont akkora a bizonytalanság, mint az MSZP-frakcióban egy-egy Gyurcsány-beszéd előtt.

A mezőny fele felesleges
A mezőny egyszerre kiegyensúlyozott és ingatag. Bárki legyőzhet bárkit, és bárki kikaphat szinte bárkitől. Noha most látszólag komoly a Honvéd előnye – hát igen, a hétvégén ismét több bakot lőttünk, mint Csank János a legszebb napjaiban, elő kell vennünk ismét Nostradamus könyvét –, még a kispestiek is képesek csalafinta eredményekre: simán kikapnak a most ugyan 5., de azért elég halványlila Újpesttől, ugyanakkor nyernek az addig veretlen MTK ellen a Hungária körúton. És hogy hasonlóan kiszámíthatatlan csapatot mondjuk a tabella másik végéről is: a még nyeretlen Diósgyőr otthon pontot csíp el az MTK vagy a Honvéd ellen, de kikap a REAC-tól.

Ha valami tendenciát mégis fel akarunk fedezni, azt azért elmondhatjuk: a bajnoki címre reális esélye négy csapatnak van, a kieséstől négy-ötnek kell félnie, a többi hat-nyolc meg itt van tölteléknek. Az se rossz mondjuk, pláne, ha olyanokból lesznek töltelékek, akik arra számítottak, hogy a bennmaradás lesz a legfontosabb cél, de összességében azért nincs sok értelme, hogy vannak: nem lesznek még csak dobogósok sem, nem fognak a kiesés közelébe kerülni; olyanok ők, mint a listás képviselők a parlamentben: vannak, hogy kilegyen a létszám.

De nézzük, kik a bajnokesélyesek. Az élen álló Honvéd (25 pont) mögött a Debrecen (20), az MTK és az Újpest (19-19) menetelnek. Ám nemcsak a pontszámok miatt mondjuk, hogy most úgy tűnik, ennek a négy csapatnak van reális esélye a bajnoki cím megszerzésére. Elöljáróban: az első négy csapat egy híján már lejátszotta az egymás elleni meccseit, a minitabella így néz ki:

1. Honvéd	3	2	-	1	6	6	6
2. Újpest	2	1	1	-	4	1	4
3. MTK	3	1	1	1	4	4	4
4. Debrecen	2	-	-	2	3	6	0

Csepelről a mennybe
Amit a tavalyi szezonban, tavasszal, a két-háromszáz néző előtt Csepelen megrendezett meccseken senki nem gondolt: a Honvéd – nemcsak a pontelőnye, hanem a mutatott játéka miatt is – a bajnokság egyik legkomolyabb esélyese lett. Bárányos, hiába olyan lassú és körülményes, mint fideszes polgármester, ha be kell zárni egy iskolát, mégis csak képes irányítani a csapatot, az esetek nagy részében van ideje – mert az ellenfél hagyja, hogy legyen – pontosan passzolni, indítani.

A Honvéd mellett szól, hogy a nyilvánvaló tévedések (Mogyorósi, Vincze G., Tóth B., Pomper) ellenére sikerült megtalálnia a rutinos (Bárányos, Schindler, Hercegfalvi, Szmiljanics, Dobos, Genito) és fiatal (Ivancsics, Magasföldi, Diego, Benjamin, Abraham) játékosok hatékony kombinációját, emellett az MTK elleni potyája ellenére is élete legjobb szezonját játssza a kapuban Tóth Iván. És ha már a légiósok: Kispesten most már nemcsak darabra veszi a légiósokat, Benjamin, Abraham és Diego még befektetésként is beválhat Hemingwaynek. Szerencséjük is volt a szezonban eddig, hiszen a Fehérvárral például a Vlak-legénység nagy menetelése – öt győztes meccs sorozatban – előtti, három meccsen csak két pontot hozó időszakában játszottak.

A kispestiek ellen szólhat, hogy a jobbára összevásárolt csapat középpályájáról hiányzik a védekező szellemű játékos. A középpálya egyébként is az együttes leggyengébb pontja – miközben a bajnokság legtöbb gólját szerző csatársorban akkora a túlkínálat, hogy a Fradinak kölcsön tudták adni az ott 8 meccsen 7 bajnoki gólig jutó Ndjodót –, ami egy-két kulcsjátékos kiesése esetén könnyen széthullhat. Ennek ellenére, ha a csapat a következő egyharmadot is ilyen lendülettel veszi, Supka Attila könnyen háromszoros (papíron négyszeres) magyar bajnok lehet.

Torgyánista Debrecen
A háromszoros bajnok hajdúságiak a második hely ellenére is enyhén szólva felemás teljesítményt nyújtanak, úgy tűnik, a szezon előtt igazolt nyolc játékos több volt annál, mint amennyi ideális lett volna a csapatépítéshez. A Lokinak a védelme a nagy gyengesége: 12 gólt kaptak, ami csak a 6. helyre lenne elég, és néha már a középcsatár gólkirály Sidibe megy hátra balbekkbe; épp fordított pályát bejárva, mint amit Torgyán Mágus ajánlott Mátyusnak – és ami, mint írtuk is, hét évvel később valósággá érett.

A Loki tűnik ennek ellenére a Honvéd legkomolyabb ellenfelének. Elsősorban azért, mert a jó játékosokból elvileg annál inkább összeáll egy csapat, minél többet játszik együtt, márpedig a legtöbb jó játékos most Debrecenben van (nem véletlen, hogy Várhidi néhány túlkorossal tuningolt, felnőttek között szereplő ifiválogatottjába is jellemzően csak innen férnek be játékosok). Ugyanakkor a három megnyert bajnokság után a Loki mindenkinek különösen legyőzendő ellenfél, míg a játékosok – a nemzetközi kupakudarcok ellenére is – elhihetik, hogy istenkirályok, akiknek elég a cipőjüket kiküldeni a pályára. Ezt egyébként jelzi is, hogy két vereségüket a két komoly ellenféltől (MTK, Honvéd) szenvedték el.

Hungária körút: Kirakat FC
A 19 pontos, egészen hétfőig, a Honvéd elleni meccsig veretlen MTK továbbra is csak marketingszempontból kell Várszegi Gábornak; azért, hogy élvonalbeli, profi csapatban is bemutatkozzanak a Sándor Károly Akadémián nevelkedő fiatalok. Az embernek az az érzése, hogy Várszegi nem is akarja az MTK bajnoki címét, és az is: ha akarni fogja, az MTK-nak – egy-két kreatív, rutinos játékos megszerzésével – nem lesz gondja azzal, hogy bajnok legyen.

A kék-fehérek játsszák messze a legtechnikásabb focit a magyar mezőnyben, de néha a legváratlanabb pontvesztésekre képesek (otthon a Győr ellen, vagy a már említett diósgyőri meccsen). Az MTK mellett szól az is, hogy a csapat minden korosztályos együttesénél ugyanazt a taktikát játsszák, így ha a nagyok – nagyok, muhaha, 21 évesek – közül kiesik valaki, akkor ismerős játékszerkezetbe léphet fel a (még) fiatal(abb), 18, 19 éves utánpótlás-játékos. Az viszont az utóbbi meccseken látszik, hogy Kantának nagyon ki vannak szolgáltatva: nélküle két meccsen négy pontot vesztettek; míg az előtte játszott nyolcon összesen is csak hetet.

Újpest: edző nélkül nehéz
Urbányi István a magyar labdarúgás Árpa Attilája: vidám, színes, érdekes, minden bizonnyal kellemes modorú médiaember, akinek egy szál eredeti ötlete nincs. Urbányi a mai magyar élmezőny egyik leggyengébb edzője, aki az össze (vagy inkább összevissza) vásárolt keret ellenére nem tud épkézláb eredményt elérni.

Jó, a negyedik helyen állnak, és egyelőre az egyetlenek, akik legyőzték a Honvédot, de azért a Tiszával, Foxival, Kovács Zoltánnal, afrikai, ázsiai, amerikai légiósokkal elhalmozott csapat tulajdonosai valószínűleg még egy ezüstéremnek sem örülnének tiszta szívből. A 20 lőtt gól csak 19 pontra volt elég, vagyis hiába kaptak csak 9 gólt, ezek a gólok összesen 11 ponttól fosztották meg őket (csak érdekességként: a 8-8 lőtt és kapott gólnál járó, a második leggyengébb támadósorú, de a legjobban védekező Nyíregyháza 15 pontot gyűjtött).

Az Újpest ellen szól tehát az edzője, ugyanakkor mellette, hogy a nagy négyes egymás elleni meccseit eddig a lilák hozták a legjobban: egyedüliként veretlenek; igaz, van még egy meccsük a Debrecen ellen.

A nagyok mögött

Az első négy csapat után újabb négy következik egy ponton belül: 16-16 pontja van a Fehérvárnak és a Győrnek, 15-15 a Zalaegerszegnek és a Nyíregyházának. Ők a bajnoki címről már nemigen álmodhatnak, ha rendeződnek az anyagi gondok, akkor a Fehérvár még odaérhet a dobogóra; és nagyon kicsi esélye erre a Győrnek is lehet (itt pénz van annyi, mint egy olajsejknél, itt inkább szakmai gondok vannak). Ugyanakkor, ha Székesfehérváron nem oldják meg az anyagi válságot, akkor még a középmezőnyben sem lesz könnyű megkapaszkodni.

Ha Waltner helyett talál góllövő játékost, a hátralévő öt meccsen a Zalaegerszeg akár meg is előzheti őket, ám ha nem lesz jó csatáruk hamarosan, úgy eltűnnek a középmezőnyben, mint útépítő cég az állami pénzzel (jó, a Vasassal most 3:3-mat játszottak, de nem lőet az ember minden meccsen két tizenegyest).

A ZTE abban reménykedhet, hogy az előtte álló két csapatnak van még két kemény meccse a téli szünetig – de legalábbis a szezon felét jelentő 15. fordulóig – hátralévő öt játéknapon. A győriek mennek Kispestre, majd a következő fordulóban az Újpestet fogadják, a Fehérvár az Újpestet és a Debrecent fogadja.

Télen a Honvéd lehet az élen

Ebből a felsorolásból is kitűnik, hogy a legnehezebb dolga az első négyből az Újpestnek van, és nemcsak a Loki elleni meccs miatt. A lilák, most úgy tűnik, csak a Paks és a Diósgyőr ellen mehetnek biztosra, de mivel Urbányiéknak úgy megy a kiscsapatok elleni pontvesztés, mint kistérségi megbízottnak a pénzosztás, ez ellen az edzőt váltott két csapat ellen sem lesz könnyű dolguk.

Az élbolyból a Lokinak a fehérvári és újpesti kirándulás, a Honvédnak a Győr és talán a Vasas elleni meccs okozhat fejfájást, míg az MTK-nak a tabellán elfoglalt helye alapján a hátralévő fordulókban a Nyíregyháza lesz a legkeményebb ellenfele. A papírforma tehát azt valószínűsíti, hogy Honvéd, MTK, Debrecen, Újpest lesz a 15. forduló végén a sorrend – de tudjuk persze, a papírforma nálunk sokaknak csak arra jó, hogy a tippmixen kaszáljanak vele egy nagyot, és az esélyesek elbízzák magukat, ahogyan magyarfocistáktól illik.

Forduló	11.	12.	13.	14.	15.
Honvéd	Kaposvár (o)	Győr (o)	Vasas (i)	Nyíregyháza (o)	Tatabánya (i)
Debrecen	REAC (i)	Sopron (o)	Fehérvár (i)	Paks (o)	Újpest (i)
MTK	Vasas (i)	Nyíregyháza (o)	Tatabánya (i)	REAC (o)	Sopron (i)
Újpest	Fehérvár (i)	Paks (o)	Győr (i)	Diósgyőr (i)	Debrecen (o)

 

Kik nem valók az NB I-be?

Hát, a mezőnynek legalább az egyharmada, de most kicsit szűkítjük a kört, arra, hogy kik fognak kiesni. A nyeretlen, egyetlen pontos Tatabánya a legjobb úton halad ebbe az irányba, sőt, ha nem lesznek reflektorok a pályán, akkor talán végig sem kell játszania a szezont. Ezenkívül az eddigi edzőcserék lényegében lefedik, kiknek van még esélyük arra, hogy jövőre a Fradi ellen játsszanak.

A szegedi tulajdonoshoz került, így Szegedről edzőt hozó, még szintén nyeretlen Diósgyőr, az olasz tulajhoz került, így olasz edzővel próbálkozó Sopron, továbbá a tulajdonost, így edzőt sem cserélő Siófok a három favoritunk. Gellei Imrével ugyan összekapta magát a Paks (egy győzelem a bajnokságban, egy a ligakupában), de mivel van még egy újpesti és debreceni meccsük az első etapban, róluk sem hiszem, hogy meg tudnak kapaszkodni a középmezőnyben.