Amikor utoljára megvertük Törökországot, még előtte voltunk egy taxisblokádnak, az első szabad önkormányzati választásoknak, és fiatal demokráciánk éppen csak a megizmosodás gondokkal teli újára lépett. 1990-et írtunk, és néhányan épp csak megtanultak járni azok közül, akik szerdán pályára lépnek Isztambulban.
Amikor utoljára megvertük a törököket (4:1 Budapesten, Kiprich (2), Kozma és Kovács K. góljaival), még Antall József volt a miniszterelnök, Göncz Árpád az államfő, és még éppen nem volt főpolgármester Demszky Gábor, aki valószínűleg már akkor álmodott a négyes metróról. Néhány hónappal korábban a Honvéd lett a bajnok, az akkor még bőven nem enbékettes Fradi a kupagyőztes (szolgálati közlemény: elkúrtuk, természetesen sikerült az 1990-1991-es bajnokságot beidézni. A meccs idején a Dózsa volt a címvédő és a Pécs a kupagyőztés). Még csak négy napja működött a kárpótlási hivatal, két hónapja volt ismét koronás címerünk, bőven száz forint alatt volt a benzin literje, és még nem volt ötezer forintosunk sem.
Csaknem napra pontosan négy évvel később, 1994. szeptember 7-én játszottunk ismét a törökökkel. Kiprich újra gólt lőtt, és betalált Halmai is, de így is csak 2:2-t sikerült elérnünk (akkor lőttünk gólt utoljára és akkor nem kaptunk ki utoljára tőlük). A miniszterelnök már Horn Gyula volt – Boross Péternek nem jutott török-meccs –, az államfő még Göncz Árpád, a főpolgármester már Demszky, aki akkor már beszélt a négyes metróról. A bajnoki címvédő a Vác volt, a kupát az FTC nyerte meg. A döntetlen napján indult újra a Pester Lloyd, két nappal korábban értékelték le 8 százalékkal a forintot, abban az évben jelent Cseh Tamástól a Levél nővéremnek II., és állt újra össze az Omega.
Az 2:2-es Eb-selejtező visszavágóját 1995. szeptember 6-án játszották (ha törökök, akkor szeptember, mondhatnánk, ha nem tudnánk, hogy legutóbb októberben meccseltünk, úgyhogy akkor mondjuk azt: ha törökök, akkor ősz). Simán, 2:0-ra kikaptunk, pedig akkor is a Fradi volt a kupagyőztes, és ráadásul még a bajnok is. A miniszterelnök még mindig Horn Gyula volt, az államfő is Göncz Árpád, Demszky Gábor főpolgármesterként bőszen ígérgette a négyes metrót. Dühöngött a megszorítás, a tíz évvel később már szeretett Bokros-csomagot nyögtük, a francia kormány kísérletileg atomot robbantott Moorea (vagyis inkább Mururoa) sziget közelében, az év elején bővült az Európai Unió, de nem velünk, hanem az osztrákokkal, finnekkel és svédekkel, és ebben az évben ünnepelték először a sportújságírók napját.
Azóta csak egy magyar-török meccs volt, tavaly októberben 7500 néző előtt vertek minket 1:0-ra. A kormányfő Gyurcsány Ferenc volt – Orbánnak és Medgyessynek sem jutott a törökökből –, a köztársasági elnök Sólyom László – Mádl Ferenc is kimaradt a szórásból –, Demszky megígérte a négyes metrót. A mostani válogatottból akkor is játszott Juhász, Vanczák és Gera, a törökök gólját Tuncay szerezte. A bajnok akkor Debrecen, a kupagyőztes a Fehérvár volt. Már láttuk az újabb megszorítócska jeleit, túl voltunk az őszödi beszéden és a budapesti ostromállapoton.
A bajnok most a Debrecen – rossz előjel –, a kupagyőztes a Honvéd – semleges, bár amikor bajnok volt, nyertünk –, a kormányfő Gyurcsány – ajjaj –, az államfő Sólyom – dettó –, Demszky azt mondja, épül a négyes metró – na, ez sem jelent semmit. A csomag szorít, a pannon puma már nem dübörög, hanem hörög. De legalább ismét szeptember van...
