Mármint az, hogy igazam legyen; 3:0-s magyar vereséget tippeltem a meccs előtt. Annyit mondtam a magyar-olasz előtt is, gondoltam, jó lesz kabalának, mint Vincze Gábor Supkának. Nem lett, úgy látszik, minden csoda három gólig tart, Supka pedig a Rabotnicski után a Hamburg ellen is egy döntetlent követően 4 kapott góllal búcsúzik az európai kupától.
A meccs egyébként siralmas volt. Rossz volt látni, hogy még egy nem túl erős német középcsapat is milyen simán, erőlködés nélkül elintézi a magyar bajnokság éllovasát. Igaz, a Honvéd most hullámvölgyben van, a bajnokságban kikapott az Újpesttől, majd pontokat veszített Diósgyőrben is. A Hamburg elleni első meccs után viszont tényleg volt némi remény, mert, és ez tényleg fontos, a németek is eléggé gyengék.
Vagyis éppen hogy nem eléggé: annyira nem, hogy ezzel a Honvéddal bármi gondjuk lett volna. Gyakorlatilag két, csak két legény volt talpon a vidéken; a legjobb magyar Benjamin volt, mellette még Diegót lehetett dicsérni. Bárányosról viszont kiderült, hogy még állni is lassú, Abraham és Szmiljanics úgy asszimilálódott a magyar focihoz, mint Weiss vagy Tannenbaum gróf a hétszilvafás nemesekhez a monarchia idején. A rossz értelemben agresszív Vincze Gábort egyszer fejbe lőtték a labdával, így legalább most reménykedhetünk, hogy megjön az esze, Vincze Zoltán, Magasföldi és Mogyorósi most már tartósan a tévedés kategóriába tartozik, de ma még Ivancsics és Tóth Iván sem tudott úgy játszani, ahogy egyébként tud.
A Sport Tv szerint a 4:0 csak kisiklás volt. Nem. A 0:0 volt kisiklás. És ez azért iszonyú nagy különbség. A meccs után a klubtulaj és dalszövegíró Hemingway azt mondta: "nem tudtunk támadni, és gyengék voltunk a középpályán". Ehhez mi hadd tegyük hozzá: és még a védekezés sem ment, így teljes a kép.
