Mit nekünk párizsi békediktátum, édes Erdély, drága Felvidék, csodás Kárpátalja, borongós Vajdaság, bús Bácska, borús Bánát, nem is beszélve a derék Lajtamentéről. Az igazi nemzetvesztés az, ami a fociban történik: nincs is 19 megyénk, csak 8, ha jobban megnézzük.
Bár a háború utáni élvonalbeli bajnokságokban mindegyik megyének szerepelt legalább egy szezonban legalább egy csapata, a csaknem hatvanéves bajnoki múlt arról árulkodik, hogy a focielit az ország kevesebb, mint felére korlátozódik (és ha csak a bajnoki címekben gondolkodunk, akkor néhány városra).
Misztikus szám: éppen egy focicsapatra való, tizenegy olyan megye van az országban, amely tartósan nincs vagy nem volt NB I-es csapata. Jász-Nagykun-Szolnok megyében a Szolnoki Légierő 1955-ös kiesése óta nem láttak első osztályú meccset, bár a Fradival és a Kecskeméttel tusakodó szolnokiak most megcsillantották a remény.
Ha már Kecskemét: nem jobb a helyzet a Duna-Tisza közén sem. Bács-Kiskun megyének 1994-ig nem volt NB I-es csapata, és 1998 óta ismét nincs. Abban a rövid időszakban a Stadler FC és a tiszakécskei Eurobusz jelentette az igencsak dicstelen NB I-es jelenlétet (majd később Akasztón játszott egy ideig a Gázszer is). A Stadler két szezont töltött az élvonalban (utólagos javítás: még a stadler.hu is megbízhatatlan, valójában négyet, kétszer 9. lett, egyszer 16., osztályozóval benn maradt, aztán 1998-ban utolsó helyezettként kiesett), a Tiszakécske egyet: újoncként osztályozós helyen végzett, és a III. kerület kiejtette. A kecskemétiek hihették el emellett 2006-ban néhány napig, hogy NB I-esek, de aztán a valahogy mindig megsegített Vasas megvette tőlük az első osztályban indulás jogát.
A másik Duna-Tisza közi megye, Pest igazából azzal szerzett jelentős NB I-es múltat, hogy Nagy-Budapest csak az ötvenes években jött létre. Így Kispest, Újpest és Csepel még nem a főváros részeként is szerepelt már az élvonalban a háború után, igaz, a mai Pest megyéből már csak a Vác 1987-ben kezdődött, 1994-re bajnoki címig jutó menetelése jelenti az élvonalat.
Észak-Magyarországon sem sokkal jobb a helyzet. Nógrád megyének 1977 óta nincs NB I-es csapata, pedig a Salgótarján 1972-ben még bronzérmes volt. Heves megyét az Eger próbálta meg az NB I-ben képviselni, de igencsak szerényen teljesítettek: ha jól kutakodtam az adatbázisokban, abban a négy szezonban, amikor feljutottak az élvonalba, ki is estek; ma már csak az NB III-ban van a csapatuk.
A foci szempontjából nagy fehér foltnak számítanak a dél-alföldi megyék is. Bár Békésből a Békéscsaba sokáig stabil NB I-es csapat volt – 1994-ben bajnoki bronzot szerzett –, ma már csak a harmadosztályba szerepel; más Békés megyei együttes nem volt élvonalbeli (az Orosháza jól kezdte az idei szezont, de aztán visszafogták a lendületet). Csongrád megyének szegedi csapatai voltak az élvonalban, de jelentős eredményt nem értek el, sőt, a 2000-es búcsú igencsak méltatlanra sikerült: a Szeged LC-t 17 forduló után kizárták a bajnokságból.
A Dunántúlon az előző szezonig Tolna megyének nem volt NB I-es csapata, Somogyból 1976-ig nem skerült az NB I-be jutni – keleten a szabolcsi Nyíregyházának 1980-ban –, azóta viszont a Siófok már volt bajnoki 4., míg a Kaposvár most áll az 5. helyen. Veszprém megyében 1988 és 1993 között a Veszprém jelentette az NB I-et, majd 2004-ben a Szombathelyről Pápára költözött Lombard, de csak a 2006-os kieséséig.
A többi nyolc megyéből Hajdú-Biharnak egy NB I-es csapata van, de az stabilan élvonalbeli, és mostanában nem is akármilyen eredményeket ér el. Borsodban az egykor bronzéremig jutó Diósgyőr mellett az Ózd is szerepelt az élvonalban, sőt, az 1946-47-es bajnokságban még a Pereces is ott szerepelt az első osztályban.
Fejér megyének egykor két székesfehérvári NB I-es csapata is volt (a Videoton és a MÁV), a Sztálin Vasmű Építők néven kezdő Dunaújváros bajnok is lett már Dunaferrként 2000-ben, és ide köthető a későbbi vándormadár Gázszer is. Baranyából a Pécs több csapata (PVSK, Pécsi Dózsa, PMSC/PMFC) mellett a Szentlőrinc (ez ugyebár tévedés volt, mivel a pestszenlőrinci csapat szerepelt Szentlőrinc néven, köszönöm a javítást) és a Komló is adott NB I-es együttest, Győr-Moson-Sopronból a Győri ETO, akkor még Rába néven bajnok lett, de a megyének volt/van két első osztályban szereplő – bár most korántsem elsőosztályú – soproni csapata is.
Vas megyéből csak a Haladás szerepelt az élvonalban, de már 1945-ben is ott volt, és azóta is rendszeres visszatérő, bár a legjobb eredményei a 7. helyek voltak. Zala megyét a Nagykanizsa és a bajnoki címet is szerző ZTE képviselte eddig az élvonalban, Komárom-Esztergom megyéből az egykor negyedik Dorog, és a nyolcvanas években két ezüst- és három bronzérmet begyűjtő Tatabánya volt NB I-es (utóbbiak most is, de ez csak átmeneti állapotnak ígérkezik).
