Labdarugdosgatás

Bocsánat, hogy ismét Hegyi Iván alá mentem, biztos a nagy meleg az oka (persze elsüthettem volna a Zidan a Honvéd ellen poént is, de ez csak hallva jó). Meg persze a gyomorszáj tájékát kellemesen belengő, feszült, izgalmas várakozás is. Hiszen már kevesebb, mint 3 óra (vagyis 180 perc, vagyis két meccs), és elkezdődik az idei év eddigi legjelentősebb magyarországi focimeccse (nem leszólva persze a tavalyi szezon utolsó fordulójából a sorsdöntő FTC-Baktalórántháza összecsapást).

Beindult a nagyüzem, a ligakupában szerdán pályára lépett a magyar elit, és rögvest be is bizonyította, mennyire veszi komolyan az egészet. A komoly csapatok semennyire - pontosabban nem a felnőtt keretek tagjait terhelik tovább, hanem lehetőséget biztosítanak a bizonyításra a fiataloknak, a komolytalanok viszont lelkesek, mint Gyurcsány, ha meghallja a reformdinamika kifejezést.

Jön csütörtökön a Honvéd-Hamburg meccs, ennek apropóján jutott eszembe megnézni, milyen eredményeket értek el a magyar kupacsapatok a németek ellen.

Siralmast. És nemcsak mostanában, hanem történelmileg is.

"Annak ellenére, hogy hiszek a kluboknak, nem vagyok naiv. Nehezen hihető, hogy egy-két százezer forintot keresnek élvonalbeli játékosok, de butának tartanám azt a vezetőit, aki 1 millió forintra jelentené be a labdarúgóit. Tudom, hogy sokan megpróbálják kihasználni a joghézagokat, hogy minél több pénzből tudjanak gazdálkodni. Ezek az ügyeskedések elfogadhatóak, mert a klubok nagyon kevés pénzből tudnak gazdálkodni."

(Kisteleki István, a jogszerűség pártján álló MLSZ-elnök)

Tarsoly Csaba az elmúlt években számolatlanul szórta a pénzt a győri fociba. Épül a stadion - magánpénzből, miközben máshol államiból sem nagyon megy. A csapatban olyan nevek vannak, mint Böőr, Bogdanovic, Brnovic, Bajzát, Tokody, Stark, Jakl. Ez a névsor ebben a hazai mezőnyben jó lehetne egy dobogóközeli helyre. Ráadásul most már igazoltak egy jó edzőt is (hazai viszonylatban), Egervári személyében.

Ehhez képest a Győr a hazai mezőny középcsapatává szürkült, vagyis egy fenét szürkült, már mióta az eszemet tudom, az.

Már elnézést, hogy ezzel a címmel hegyi iváni mélységekben zuhanok, de vannak dolgok, amiket az ember nem tud kihagyni. Egyébként is, aki látta a ligakupa keddi, 300 néző előtt megrendezett meccsét - azt hiszem, ennyien gyerekkoromban egy-egy megye egyes meccsen voltunk, szerintem most is vannak -, az tudja: még ezzel sem süllyedtem olyan mélyre, mint az úgynevezett magyar futballszakma.

Akinek nincs elege a magyar fociból, az kaphat most az arcába rendesen. Nemcsak NBI-ünk van nekünk most már, hanem indul az élcsapatok bajnoksága vagy micsoda is, én inkább ligakupának hívom. Az elnevezés már eleve jó, elhiteti mindenkivel - legalább az indulók közül -, hogy vannak nekünk élcsapataink, nem is kevés, 16.

A kupasorozat elvileg ma rajtol, de valójában persze nem.

Hétfőn parádés kis meccsel búcsúzott tőlünk az nb1 4. fordulója, sajnos már csak 26 játéknap van hátra, aztán megint elmennek jól megérdemelt pihenőjükre a fiúk.

Az Újpest FC - Kaposvár Transgabona, Rákóczi Cukor vagy valami ilyesféle agrártermék FC meccsének néhány érdekessége:

Magyar, Hajnal hasad.

A magyar foci megint szép lesz, ez most már biztos. Bár a Honvéd csak két döntetlennel (de ha úgy nézzük, veretlenül) jutott tovább egy moldáv csapat ellen, miközben az MTK-t egy örmény ejtette ki (de ha úgy nézzük, csak idegenben lőtt góllal, és a kékek nyerték az idény eddigi egyetlen kupameccsét), és a Debrecen gólhelyzetbe sem került a sévdek ellen (de ha úgy nézzük, drasztikusan feljavul a Rabotnicski-meccs óta), nyugalom, emberek, magyar, Hajnal hasad.

Méghozzá két góllal is hasadt, nyomban a Bundesliga nyitó fordulójában, a Nürnberg ellen. Nyert is a Karlsrihe 2:0-ra, dagad a honfi szív.

Egész addig, amíg meg nem nézi az összefoglalót. A mi törpe Tamásunk előbb egy kapufáról lepattanó labdát pöckölt egy méterről a hálóba, aztán egy kapus kezéből kiejtett labdát négyről. Szóval két kihagyhatatlan helyzetből lőtt gólt.

Magyar, Hajnal hasad.