Már elnézést, hogy ezzel a címmel hegyi iváni mélységekben zuhanok, de vannak dolgok, amiket az ember nem tud kihagyni. Egyébként is, aki látta a ligakupa keddi, 300 néző előtt megrendezett meccsét - azt hiszem, ennyien gyerekkoromban egy-egy megye egyes meccsen voltunk, szerintem most is vannak -, az tudja: még ezzel sem süllyedtem olyan mélyre, mint az úgynevezett magyar futballszakma.
Délután még nem, de éjjel volt időm megnézni a ligakupa hivatalosan első meccsét, szomszédvárak találkozóját, a Győr-Sopron meccset (ez az egy megye, ahol megyei rangadót tudnak játszani, régen a Dunaújváros-Fehérvár, esetleg ZTE-Nagykanizsa lehetett ilyen). A meccs borzalmas volt, őszintén megmondom, a hatvanvalahányadik percben elaludtam rajta; mondjuk a gólokat láttam már korábban az összefoglalóban.
Maga a ligakupa a nagy magyar focivalóság kicsiben: hazug, unalmas, érdektelen és komolytalan.
Hazug, mert a meccs előtt megy a cinkos összebeszélés, hogy igen, komolyan vesszük, nagyon fontos meccs, aztán jönnek az ifikettőből a soha nem hallott nevű fiúk, és bebizonyítják: szakmailag megalapozott, hogy Németh Krisztián játszik a Liverpool B-ben és nem ők. Szóval a csapatok láthatóan nem veszik komolyan a sorozatot - legalábbis azt a célt nem érik el, hogy az élvonalbeli, első osztályúnak mondott játékosok meccsterhelése nőjön -, és a 300 néző arra utal, hogy a nézők sem.
Ha 1000 forint volt a jegy (nem tudom, volt-e képük annyit elkérni ezért), akkor 300 000 forintos jegybevételt hozott a derbi, szóval a ligakupa üzletileg is legalább olyan jól jövedelmező, mint az egész nagy magyar focizgatás.
És végül komolytalan is a sorozat, néztem a csoportoka, a Kaposvár, a ZTE, a REAC és a Siófok került egy négyesbe, ebből kettő jut tovább. Komolyan - nem számítva a Kaposvár hétfő esti, Újpest-alázását -, ebből a négyesből van kettő, amelyik továbbjutást érdemel?
