A ma esti meccset természetesen a magyar válogatott nyerte 1:0-ra, Gera 11-esből lőtt góljával az akkor már a kapus kiállítása miatt emberhátrányban játszó török csapat ellen. A magyar vezetőgól után a törökök hiába támadtak, az Emre által le nem rúgott Fülöp Márton bravúrosan védett, és a létszámelőnnyel kivédekeztük a hátralévő huszonöt percet.

Amit a 63. perctől a tévében láttunk, az már nem a 19.30-kor kezdődött meccs volt, hanem valami virtuális játék, ahol a tízfősre fogyatkozott magyar csapat küzdött két adminisztratív hibával, a valamiért Európához tartozó Törökországgal, és a hét, a hónap, sőt, az év hülyéje címet is kiérdemlő skót idiótával – de tényleg az ismert univerzum leghülyébb emberével –, Stuart Dougallal. Allah nagy és győzni akart, és Dougal az ő prófétája, mondhatnánk. Valóban úgy tűnhetett, hogy a törökök szereztek három gólt, de ez nem számít: ezt a meccset valójában mi nyertük meg.

Jó néhány éve egy nagyon sokadrangú bajnoki mecsen kábé 10:0-s hazai vezetésnél egy szöglet után lecsorgó labdát egy bíró kapásból a hálóba lőtt. A "mérkőzés végeredményét súlyosan befolyásoló hibáért" két évre eltiltották. Kábé tíznullnál. Akkor ebből kiindulva Dougalnak soha az életben nem szabadna egy skótdudánál kisebb dolgot a szájába vennie és megfújnia.

A magyar válogatott egyébként úgy játszott, ahogy szerettem volna, ha játszik: hajtott, nyögött, lihegett – és a fiataloknak néha még egy-egy jól sikerült technikai megoldást is sikerült összehozniuk. Bebizonyították: nem fizikai törvényszerűség, hogy a labdát csak úgy lehet átvenni, hogy három méterre elpattanjon tőlünk, és minden passz előtt muszáj ötöt lépni, háromszor felnézni, és addig totojázni, amíg az ellenfél 1 uszkve 4 játékosa oda nem ér a közelünkbe. Azt, hogy a végén milyen gólokat kaptunk, felejtsük el.

És követeljük Gera Zoltán rehabilitálását az UEFA-tól, a skót bíró száműzetését a kontinensről. De elsősorban is videóbírót, azonnali – sőt, ha lehetne, inkább visszamenőleges – hatállyal. És végül örüljünk. Örüljünk annak, hogy most azon bosszankodunk, hogy érdemtelenül kikapott a csapat a törököktől (akik egyébként borzalmas gyengék, és reméljük, nem jutnak tovább), és nem azon, hogy nyertünk érdemtelenül San Marino ellen.