Valami egészen váratlan dolog történt: azok után, hogy a magyar válogatott legyőzte az olaszokat és a bosnyákokat, már-már történelmi tettet vihet végbe: 17 év után ismét hármas győzelmi sorozatot rakhat össze. Nem vicc, az 1990. május-szeptembere közötti időszak óta nem nyert háromszor egymás után a magyar legjobbakból (hahaha) összerakott tizenegy.
Amikor 1990. szeptember 12-én Londonban, 52 ezer néző előtt Gary Lineker – tudják, "a focit 22-en játsszák, és mindig a németek nyernek"-ember – a 44. percben lőtt góljával kikaptunk 1:0-ra, aligha gondoltuk, hogy csak 17 év, 10 tavaszi, őszi és európai választás, 5 miniszterelnök, 4 népszavazás, 2 megszorítócsomag és 1 európai uniós belépés után lehet újra három győztes meccsünk sorozatban.
Feltéve, hogy legyőzzük a törököket, amire ugye kevés az esély, pláne, hogy
1. itthon kikaptunk tőlük 1:0-ra
2. (és ez a súlyosabb) Tornyi Barnabás szerint a mieink lesznek lélektani előnyben a törökök elleni meccsen.
Ne feledjük azonban, hogy az olaszok elleni 3:1-re is kevés volt az esélyünk, akárcsak arra, hogy a törökök csak 2:2-t játszanak szombaton Máltán (amikor persze minden kedvenc kis csapatunk szívott, meglepetést csak ez a döntetlen és talán a spanyolok izlandi pontvesztése okozott). Ráadásul az általunk kétszer is elkalapált bosnyákok megverték őket 3:2-re (videó), úgyhogy már csak ezért is reménykedhetünk.
Szóval ha nyerünk a törökök ellen, megvan a hármas győzelmi sorozat. Ráadásul jók az előjelek. Amikor ugyanis ez legutóbb összejött, a harmadik meccsen, 1990. szeptember 5-én éppen Törökországot vertük Kiprich (2), Kovács K. és Kozma góljaival 4:1-re, igaz, Budapesten. A törökök előtt Kovács K. (2) és Bognár góljaival 3:1-re nyertünk Kolumbia és Kovács K. mesterhármasával 3:0-ra az Arab Emírségek ellen.
Most Gera az, akinek az első két meccsen sikerült gólt szereznie, ki tudja, talán ő lehet a új idők új dalaival az új Kovács Kálmán (és 17 év múlva majd szakérthet az akkori sportcsatornán). És ha Kellerünk, Bücsünk, Limpergerünk, Garabánk, Kiprichünk nincs is már, az elmúlt két meccsen, de legalább az egyik Juhász, Hajnal, Priskin, Feczesin, Filkor is ígéretesen játszott.
Egyébként, ha nem is nyerünk, de sikerül veretlenül megúszni a törökországi kirándulást, akkor is egy több mint 4 éves rekord jön össze a 3 veretlen meccsel. Sőt, akkor, 2002. augusztusa és 2003. márciusa között öt meccsen nem kapott ki a csapat, 0:0 a spanyolok ellen egy barátságos meccsen, egy másikon 2:0 Izlandon, majd Eb-selejtezőkön 1:1 a svédek, 3:0 San Marino és végül 0:0 a lengyelek ellen.
Egyszer már majdnem összejött egy hármas győzelmi sorozat, sőt, az ötös lehetett volna. 1998. márciusában Bécsben megvertük az osztrákokat 3:2-re (Illés 2 és Horváth F. góljaival, tényleg nincs helyünk az osztrákoknak az Eb-n), aztán Korsós és Illés góljaival nyertünk Irán ellen 2:0-ra áprilisban. Sajnos utána Macedóniával csak 0:0 lett, pedig utána májusban megvertük 1:0-ra a litvánokat Hrutka góljával, majd 2:1-ra Szlovéniát (Dombi, Sebők Vili). Szóval igazuk van a görögöknek, nem lett volna szabad Macedóniát elismerni.
