Valamikor, 1999-ben talán, Torgyán József, aki akkor agrárminiszterként a Fradi elnöke volt, bement a focicsapat öltözőjébe, és közölte, hogy a balhátvéd Mátyust előre kell vinni centernek. Mindenki nevetett.
A Fradi ezt követően még bajnok volt, kétszer megnyerte a kupát, eljutott az UEFA Kupa csoportkörébe; nem ezek voltak a klub legfényesebb évei, de ma már az összes Fradi-szurkoló (szombaton 2500-an voltak) ezt emlegeti vágyakozva.
Szombaton, 2007. szeptemberében, Mátyus csatárt játszott az FTC-ben. Igaz, hogy az NB II-ben, igaz, hogy a Fradi így is veszített – otthon, a Szolnok ellen, 2:1-re, ha valaki inkább az olasz-franciát nézte volna – és öt forduló alatt szerzett 8 pontjával úgy az ötödik, hogy három, nála kevesebb meccset játszott csapat is beérheti. De nem ez számít. Hanem az, hogy csak nyolc év kellett, és Torgyán Mágus szavai termékeny talajba hullottak. Mátyus csatárt játszik, ráadásul nem is rosszul: a csapat eddigi 9 góljából kettőt szerzett (Lipcsei hármat, a folyton majmozott Ndjodo szintén kettőt).
A derék Csank János – aki a meccs után azt mondta, most már el kell kezdeni győzögetni, hát ez a magyar foci, győzögetni, focizgatni, labdarugdosgatni, mi? és nem dolgozni, de nagyon durván – törheti is a fejét, hogy ügyes gólvágói közül kit hagyjon ki, a lendületes Horváthot (1 gól), a technikás Barthát (0), a ravaszdi Jovánczait (0, de ő most sérült) vagy a cselkirály Zsivoczkyt (0)?
