Gera Zoliék elszámolták magukat, de csúnyán. Már a mostani kommunista szombaton szerdai műszakot tartottak – feltételezve, hogy a válogatott is elutasítja a vasútbezárást és a társadalombiztosítás átalakítását, és ezért csatlakozott a szerdai általános sztrájkhoz. Legalábbis az első félidőben, de mondjuk a második félidei játékukban is csak annyi volt az eredetiség és az ötlet, mint egy kedd esti Önök kértékben.

Szóval a válogatott siralmasan leszerepelt Kisinyovban, nem is elsősorban azért, mert 3:0-ra kikapott. De ahogyan játszottak Hajnalék – vagyis ahogyan imitálták a játékot –, és ahogyan vereséget szenvedtek; az volt az igazán elkeserítő. Ez a produktum, ez a nagyjából 30 percre redukált foci rosszabb volt mindennél, amit elképzelni lehetett Málta óta; és különösen annál, amit elképzelni lehetett erről a válogatottról.

Eredetileg azzal is akartam kezdeni, hogy ismét van magyar válogatott – olyan magyar válogatott, amilyenhez az elmúlt húsz évben hozzászoktunk: ötlettelen, hitetlen, gyáva, nagyképű, béna, pökhendi, reklamálós, ostoba és mindezek mellett ellenszenves is. De remélem, hogy a mostani szenvedés – amihez mérhető összeomlást a Várhidi-érában még a törökök elleni emberhátrányos időszakban sem láthattunk – átmeneti volt, és szerdán a görögök ellen visszatér az az ificsapat, akit megszoktunk az elmúlt hónapokban.

És amely csapatból most semmi nem látszott. Fülöpöt most először láttam..., khm, használjunk enyhe jelzőt: bizonytalanul védeni; nagyjából három lövés ment a kapujára, abból legalább az utolsót illet volna megfogni. Az is kiderült, hogy a fiatalítás leginkább a védőmunkának árt: nem volt olyan játékos, aki összefogja a védekezést. Nemcsak a hátvédsor volt nagyon gyenge – Vaskó és Csizmadia képességeit soha nem tartottam válogatott szintűnek, de most Vanczák is kiábrándító volt –, de a védekező középpályás, mint olyan, szintén nagyon hiányzott.

Bármennyire is fiatalításmánia van, Dárdai védőmunkája tartósan hiányzik a középpályáról – és persze most Vassé is hiányzott –, míg Vadócz, akit eredetileg a keretbe sem hívtak be, nem tudta igazolni, hogy akár csak a kispadon is helye lett volna. Tőzsér is pont negyven perccel játszott többet, mint kellett volna, igaz, őt a mai produktum ellenére is indokolt válogatott játékosnak tartani. Akárcsak Gerát és Hajnalt, bár ez a meccs mindkettejük legmélyebb mélypontját idézte. Különösen Gerának lehet ez kínos, aki a WBA-t, és a birminghamiekkel együtt az angol másodosztályt akarja elhagyni – ilyen teljesítménnyel sajnos csak lefelé sikerülhet ez neki.

A középpálya üdítő színfoltja volt az örökké túlértékelt Dzsudzsák – ő lehet a 2010-es évek Szabics Imréje, csak még annyira sem tehetséges –, akinek még ebből a nullát nyújtó válogatottból is sikerült kilógnia lefelé. Ha én a PSV klubigazgatója lennék, most verném a fejem a falba, hogy erre az emberre elszórtam egy kazal pénzt – és gondoskodnék arról, hogy az ezt az embert idehozók feje a porba hulljon –; persze ha én a PSV klubigazgatója lennék, nem is szerződtettem volna le. Mindenesetre nem lepődnék meg, ha a hollandok átnézetnék a szerződést, hátha vissza lehet még csinálni.

A pályára még beküldték Priskint és csereként Feczesint is. Priskin a nap tévedése lett volna egy normális meccsen, most a többiek megmentették ettől a csúfos címtől; és persze a nap hőse is lehetett volna, ha 0:0-nál, még a 7. percben, nem védi a fejesét Namasco, a moldáv kapus. Feczesinnek viszont legalább azért hálásak lehetünk, mert neki köszönhetően csak 70 percig szenvedett a pályán Dzsudzsák.

És ha már a cserék: Várhidi Péter 0:2-nél középpályás helyett védőt küldött pályára (Vadócz-Balogh); bizonyára tudta, miért akar ráülni az eredményre, és ez végül is bejött, mert utána már csak 1 gólt kaptunk. Buzsáky viszont legalább egy tisztességes lövéssel elérte, hogy a magyarok legjobbjává válasszam (bár lehet, hogy ez a Filkor-Balajcza-Vermes-Halmosi négyesnek járna, ők végig a kispadon ültek).

Szóval csúnya lebőgést hozott ez a kommunista szombat (mint írtam korábban, a moldávokban él tovább a dicső szovjet virtus, a kommunistáknak abszolút többségük van a parlamentben, így ők vannak kormányon is; hej, ha ezt Brezsnyev megélhette volna). Az, hogy ez volt-e kisiklás, vagy az előző néhány meccs volt-e az, most még nem tudni. Szerdán, a görögök ellen talán már okosabbak lehetünk.

Bár ne felejtsük, hivatalosan aznap lesz a sztrájknap.