Eddig száz százalékos magyar teljesítményt hozott a nemzetközi kupaszereplés. Első meccsén a Honvéd a félelmetes hírű, nemzetközi porondon már-már majdnem jegyzett kazah labdarúgás életerős képviselője, az FC Zsetiszu Taldikorgan ellen idegenben nyert 2:1-re, ráadásul úgy, hogy hátrányból tudott fordítani.
Persze most elkezdhetnénk kukacoskodni, hogy egy magyar csapat miért kerül egyáltalán hátrányba egy kazah együttes ellen, de a máltai válogatott, lichtensteini vagy örmény klubcsapatok néhányszor már megtréfáltak minket, úgyhogy érdemes olyan szerénynek lenni, mint a játékosaink futballistatudása. Ráadásul a Honvédnak tavasszal a már kiesett Tatabányán kívül még a harmatnál is gyengébb magyar bajnokságban is csak egyetlen csapatot sikerült legyűrnie, a világban méltán ismeretlen Paksot, úgyhogy ehhez képest végül is az a lényeg, hogy a Hemingway György pénzét mostanában az adófilléreinket gyűjtögető Veres Jánosnál is hatékonyabban herdáló kispesti rongylábúak összekapták magukat, és egy meccs után a magyar csapat(ok) mág száz százalékosak a nemzetközi kupaporondon, és a következő körben akár egy cseh csapattal is játszhatnak Hercegfalviék.
Ez különösen azért nagy bravúr, mert a Honvéd a legutóbbi, 2002-es Intertotó Kupa-szereplése során úgy esett ki a... khm... szintén nem túl veretes litván Žalgiris Vilnius ellen, hogy még gólt sem lőtt. Az azóta eltelt hat évben pedig csak kétszer sikerült magyar csapatnak továbblépnie az első körből, amire most jó esélye van a kispesti csapatnak.
A tudósítások szerint a négy lelkes szurkolója előtt játszó kispesti csapatban a korábban a másodosztályú Felcsútnak kölcsönadott Bojtor lőtte a gólt, miután Hercegfalvi kiegyenlített. A meccs legemlékezetesebb pillanata azonban bizonyára az lehetett, amiről egy fórumban ezt az idézetet olvastam: "Zsolnai a lesre játszó védők közül remekül lépett ki, és Ndjodóhoz passzolt, de a labda egy fűcsomón irányt változtatva elgurult a csatár mellett... hatalmas lehetőség volt".
Ilyen felvezetés után a gyomromban azzal a könnyed, félénk, mégis lelkesen izgatott remegéssel várom a visszavágót - amely után , mint amivel gimnazistaként a potenciálisan csókkal végződő mozizásokat vártam. És nem akarok arra gondolni, hogy akkor, jó húsz éve, az esetek nagy részében pofára estem.