Képzeljük el, hogy az angol válogatott egy szombat este az Európa-bajnok görögökkel játszik barátságos meccset. Majd egy másik szombaton azokkal a horvátokkal, akiktől a közelmúltban fájó vereségeket szenvedett (0-2 Zágrábban, 2-3 Londonban). Mindezt úgy, hogy még folyik a 38 fordulós angol bajnokság, ezért a szövetségi kapitány, Fabio Capello úgy dönt, nem játszatja a bajnoki címért küzdő, első négy helyen álló csapat válogatottjait. Kimaradna a válogatottból – figyelem, teljesség igénye nélküli következik – Terry, Lampard, J. és A. Cole, Rooney, Gerrard, Ferdinand, Walcott (hogy egy angol a franciáktól is említsünk). Szép lenne, mi?
Erwin Koeman megcsinálta ezt, persze ő majdnem akkor név az edzői szakmában, mint Capello. Hiszen miközben a válogatott az Európa-bajnok görögök, majd egy héttel később a horvátok ellen játszott, a túlzsúfolt, július végétől május végéig 30 fordulós magyar bajnokság még javában zajlott. És Koeman jó fej volt, azt mondta, nem akar belenyúlni a bajnokság végkimenetelébe, ezért nem válogat be senkit az MTK-tól, a Debrecentől, az Újpesttől és a Győrtől. Hm, pedig remek névsor maradt így ki, Polláktól Tiszán vagy Kovács Zoltánon át egészen Bajzátig.
Igaz, a hétvégén valóban fontos dolog dőlt el, kiderült, hogy az Újpest helyett a Győr kapott esélyt arra, hogy a Debrecen társaságában augusztusban leégjen az UEFA Kupában, vagy legalábbis azért küzdhessen, hogy az őszt megérje. Más lényeges nem volt, de nem számít: a válogatott köszönte szépen, a magyar bajnokság legjobbacskái nélkül is jól elvolt, két meccs óta veretlen, igaz, most egy idegenlégiósnak, a francia bírónak is köszönhetően
Persze nemcsak az a különbség, hogy az angol focival szemben a magyar focizgatást nem lehet május elejére abbahagyni, vagy az, hogy az angol válogatottól eltérően a mi nemzeti tizenegyünk boldogan elvan az úgynevezett élcsapatok játékosai nélkül is. Hanem az is, hogy, legyünk egy kicsit büszkék, mi legalább hazai pályán nem kaptunk a horvátoktól.
