A sörfociliga 19. fordulója a kutyaütők csapatának összeállításához érdekes tanulsággal zárult (vagyis nem zárult még, mert ma este lesz egy MTK-Diósgyőr meccs): az idegenlégiósok egyre nagyobb hányada szépen, magabiztosan felzárkózik a magyar focisták által képviselt szakmai színvonalhoz. Vagyis elfelejtenek focizni, sorozatban hagynak ki száz százalékos gólhelyzetet, nem dolgoznak a pályán, de cserében sokat reklamálnak.

Ennek tükrében nem meglepő, hogy a Kutyaütők FC eheti keretébe – amelybe igyekeztem ismét főleg a két, tévében is, így általam is látott meccsekről beválogatni a játékosokat, bár többször hagyatkoztam a sportlapra is – számos labdaidegenlégiós is bekerült. Az ezúttal 3-5-2-es felállás szerint összeállított névsorban leszámolunk a brazil fociról szőtt legendákkal is.

Kapus
Vlaszák Géza (ZTE, 4) – az rendben, hogy a debreceni Czvitkovics tud hatalmas gólokat lőni, legutóbb szintén egy tévémeccsen láthattuk, hogy nagyon nagyokat. De ez a mostani gólja erősen a bágyadt légy után mozduló kómás béka mozdulatát idéző Vlaszáknak köszönhető, a ZTE ráadásul ezzel a góllal kapott ki.

Védelem
Graszl Károly (Kaposvár, 4) – a kaposváriak az elmúlt hetekben szépen meneteltek, erre most, amikor képernyőre kerültek, a tatabányai vagy soproni csapat dicstelen produkcióját idézi. A csapatnak különösen a védekezése rogyott meg, a jobbhátvédet például csak a névsorban láttam, a pályán töltött 90 percéből egyetlen mozdulatra sem emlékszem.
Csóka Zsolt (Siófok, 4) – a sportlap szerint erőnléti és helyezkedési hibákkal küzdött a belső védő. Négy gólt kaptak a Győrtől, úgyhogy aligha tévedett nagyot az értékelés.
Mariusz Unierzyski (Vasas, 4) – a magyar bajnokság és a lengyel foci nagy rejtélye ez a fiú, egyszerűen nem értem, hogyan lehet stabil kezdő egy elsőosztályú csapatban.

Középpálya
Leandro de Silva (Kaposvár, 4) – a Kaposvár elveszítette a télen Vasziljevicset, gondolhattuk, sebaj, itt a középpályára egy brazil fiú. De istenem, ez a brazil fiú kegyetlenebb a labdával, mint Kriston Attila. Küldjük haza a tengerpartra, és amíg egy naranccsal nem tud tízet dekázni, ne adjunk neki magyar vízumot.
Cristian Ebala (UTE, 3) – ha Urbányi Pista a szünetben úgy dönt, hogy becsereléi magát vagy Sallói haverját a helyére, akkor sem látunk rosszabb teljesítményt. Lehet, hogy kisebb hátrányt jelentett volna az Újpestnek, ha kiállíttatja magát.
Szilágyi Gábor (Tatabánya, 1) – a 4. percben sárga, a 6. percben piros lapot kapott. Reméljük, addig nem esett el egyszer sem, mert akkor legalább a mezét nem kell kimosni, és máris kész haszon az, hogy pályára küldték. Ha igazán céltudatos, karrierista típus, legközelebb megpróbálja az első percben leküldetni magát a pályáról.
Imad Zatara (ZTE, 4) – a beilleszkedés bajnoka a télen jött játékos. Az első meccsén még a ZTE legjobbja volt, a következő kettőn viszont már a legrosszabb. És most is, egyszer bepróbálkozott egy tizenegyessel, másra nem emlékszünk.
Koplárovics Béla (ZTE, 4) – lehet, hogy edzői hiba volt a Manchester-gyilkos támadót (hahaha) a középpályára küldeni, de ha már odaküldte, akkor szólhatott volna neki, hogy ott védekezni is kell. Szegény Bélánk viszont csak támadni akart, ráadásul az sem sikerült neki.

Támadók
Oláh Lóránt (Kaposvár, 4) – a sportlap szerint volt egy gyönyörű lövése, hát, magamtól még erre sem emlékeztem volna.
Abraham (Honvéd, 4) – úgy tűnik, ő most már nem tud úgy pályára lépni, hogy ne játssza el a kapussal szembenállva a világ legnagyobb gólhelyzetét is elrontani képes csatár szerepét. Tagja az elefántcsontpartiak olimpiai válogatottjának is, de messze van még attól, hogy Drogbának valóban társa legyen a csapatban.

Edző
Mészöly Géza (Vasas) – elűzte a kispadról Urbányit, aki nyert idegenben, míg ők csak szenvedtek otthon. Nem tudom, mi van a Vasasnál: a Fáy utcában rendben vannak az anyagiak, épül-szépül a stadion, Géza-apuka Kálmánról pálya lesz elnevezve, a csapat meg csak szenved, szenved és szenved. Ha a Tatabánya és a Sopron nem intézte volna el a kiesőkérdést, még izgulhatnának is a Vasas-szurkolók, mind a nyolcszázan.